Itt láthatjátok mindazon írók bemutatkozását, és elérhetőségeiket, akik csatlakoztak a Kildara kezdeményezéséhez, melynek célja népszerűsíteni az olvasást!
1999-ben kezdtem írni – igen, tudom, nem tegnap történt -, de igazán komolyra az egyetem alatt fordult a dolog, nagyjából öt-hat évvel ezelőtt, amikor kreatív írást tanultam…
Azt gondolom, hogy egy író számára mindig az olvasók a legfontosabbak, azért írunk, hogy minél többen olvassák, és minél többen élvezzék azokat a történeteket, amelyek a számunkra fontosak, amelyeket szeretnénk mesélni, és nincs annál nagyobb öröm, mint amikor személyesen is találkozhatunk egymással.
Gyermekkoromtól író akartam lenni – mert imádtam a könyveket -, de az ilyen szilárd és mély elhatározást is csak keveseknek sikerül elsőre végbevinni. Később pályám az írástól tökéletesen eltérő vonalon alakult, a kenyeret nem azzal kereshettem meg, noha kezdetben komolyan kacérkodtam az újságírással.
Kifejezetten érdekel a világvége – természetesen csak elméletben. Jelenleg folyamatosan dolgozom első regényem folytatásain, keresem kézirataim helyét, illetve további (társas)játékok, képregények világépítése, narratív kidolgozása van terítéken.
Összességében minden foglalkoztat, ami egy kicsit is megbolygatja a valóságot, vagy továbbgondolja azt.
Összességében minden foglalkoztat, ami egy kicsit is megbolygatja a valóságot, vagy továbbgondolja azt.
Számomra nagyon fontos a személyes kapcsolattartás az olvasóimmal. Mikor csak tehetem, jókat beszélgetek velük, olykor egy kávéra is beülünk a találkozókon túl is
Már gyerekként megálmodtam, hogy író leszek. De azt meg kell hagynunk, hogy az ember sok dolgot eltervez kilencéves korában. Magamat leptem meg a legjobban vele, hogy azóta sem tágítottam az álmom mellől, és végül sikerült elérnem ezt a gyerekkori leghőbb vágyat.
A szerző a Delta Vision kiadónál publikál, egy fantasy novelláskötetet (Embertelen jó), valamint a „Magyar nyakba magyar szemfog!” szlogennel futó Borbíró Borbála-sorozat köteteit (Vámpírok múzsája, Átkozott balszerencse, Lidércnyomás, Lángmarta örökség) jegyzi.
Amikor kiskoromban megkérdezték, mi szeretnék lenni, azt válaszoltam: filmrendező vagy író. Ez tulajdonképpen még mindig áll. Könyveim meglehetősen filmszerűek, én pedig színes, látványos, néha brutális és véres jeleneteket látok magam előtt, mikor a sorokat monitorra vetem.
Azért választottam írói álnevet, mert sok Kovács Attila él Magyarországon, és gyakran összekevernek minket. Holden Rose-ból nincs több, csak én.
Romantikus kalandregényeim a középkori Európához igen hasonlatos tájon játszódnak, főszereplői egy-egy érdekes, korabeli foglalkozást elevenítenek fel.
Nevethetünk vagy fel is háborodhatunk azon a képen, amit Kembe Sorel tükre mutat rólunk, magyarokról, de egy dolog biztos: nem fogunk tudni szó nélkül elmenni mellette.
Szeretném magam minél szélesebb zsánerskálán kipróbálni, fordítóként általában a romantika világában bolyongok, saját kedvtelésemre viszont inkább keményebb urban fantasyt, horrort, thrillert, dokumentumregényeket, életrajzokat olvasok, és messze túl sok időt töltök az internet előtt.
1962-ben születtem Pannónia legnagyobb városában. Egy ideig Michael Mansfieldként egy másik világban, illetve a jövőben kalandoztam íróként, ma azonban a feladatom az, hogy a múlt krónikásának feladatát végezzem.
Én magam pedagógus vagyok, és most már egy 2,5 éves nagylány édesanyja. A vele való kapcsolatunkban és kommunikációban még jobban megerősítést nyert a módszer baba-anya kapcsolatra, kötődésre gyakorolt csodás hatása.
Jelenleg a fiatalabb korosztálynak írok kilencévestől tizenkét éves korig egy steampunk időutazós sorozatot, de a visszajelzések alapján az idősebbeknek is tetszik.
Már gyerekkorom óta foglalkoztatott az írás. Legalább annyira szerettem egy-egy történetet kitalálni, mint rajzolni, és ez a kettő párra is talált, amikor iskolás koromban a magam és mások szórakoztatására szerkesztettem egy állatos újságot…
A mesék és a valóság keveréke kísérje végig az életemet egészen addig a napig, amikor megértem arra, hogy írni kezdjek. Visszatekertem hát az idő kerekét, amíg meg nem találtam azt a kort, ahol a tudományok és a babonák éppen egyensúlyban voltak az igazság nagy mérlegén.
Szeretek jól kidolgozott univerzumokat alkotni, és végigvezetni rajtuk az olvasót…
Leginkább a társadalmi science-fiction érdekel, abban is alkotok. De nem tartom kizártnak, hogy a saját univerzumomban játszódó regénysorozatom befejezése után nyitok más témák, műfajok felé.
Biztos vagyok benne, hogy levegő helyett betűket lélegzek be az életben maradáshoz. Mindennap írnom vagy olvasnom kell, különben azt érzem, valami nem stimmel. Szóval pont ezeket teszem, és ezekre buzdítok mindenki mást is. Hiszen bár klisé, de igaz: számos életet leélhetünk a könyvek által.
A regényeim inkább a fiatal felnőtt / felnőtt korosztálynak szólnak, és a fantasy mellett az utóbbi időben a steampunk is bekerült a repertoáromba, hamarosan pedig a krimi felé is megpróbálok nyitni.