Itt láthatjátok mindazon írók bemutatkozását, és elérhetőségeiket, akik csatlakoztak a Kildara kezdeményezéséhez, melynek célja népszerűsíteni az olvasást!

Azt gondolom, hogy egy író számára mindig az olvasók a legfontosabbak, azért írunk, hogy minél többen olvassák, és minél többen élvezzék azokat a történeteket, amelyek a számunkra fontosak, amelyeket szeretnénk mesélni, és nincs annál nagyobb öröm, mint amikor személyesen is találkozhatunk egymással.
Gyermekkoromtól író akartam lenni – mert imádtam a könyveket -, de az ilyen szilárd és mély elhatározást is csak keveseknek sikerül elsőre végbevinni. Később pályám az írástól tökéletesen eltérő vonalon alakult, a kenyeret nem azzal kereshettem meg, noha kezdetben komolyan kacérkodtam az újságírással.
Kifejezetten érdekel a világvége – természetesen csak elméletben. Jelenleg folyamatosan dolgozom első regényem folytatásain, keresem kézirataim helyét, illetve további (társas)játékok, képregények világépítése, narratív kidolgozása van terítéken.
Összességében minden foglalkoztat, ami egy kicsit is megbolygatja a valóságot, vagy továbbgondolja azt.
Összességében minden foglalkoztat, ami egy kicsit is megbolygatja a valóságot, vagy továbbgondolja azt.
Már gyerekként megálmodtam, hogy író leszek. De azt meg kell hagynunk, hogy az ember sok dolgot eltervez kilencéves korában. Magamat leptem meg a legjobban vele, hogy azóta sem tágítottam az álmom mellől, és végül sikerült elérnem ezt a gyerekkori leghőbb vágyat.
A szerző a Delta Vision kiadónál publikál, egy fantasy novelláskötetet (Embertelen jó), valamint a „Magyar nyakba magyar szemfog!” szlogennel futó Borbíró Borbála-sorozat köteteit (Vámpírok múzsája, Átkozott balszerencse, Lidércnyomás, Lángmarta örökség) jegyzi.
Amikor kiskoromban megkérdezték, mi szeretnék lenni, azt válaszoltam: filmrendező vagy író. Ez tulajdonképpen még mindig áll. Könyveim meglehetősen filmszerűek, én pedig színes, látványos, néha brutális és véres jeleneteket látok magam előtt, mikor a sorokat monitorra vetem.
Szeretném magam minél szélesebb zsánerskálán kipróbálni, fordítóként általában a romantika világában bolyongok, saját kedvtelésemre viszont inkább keményebb urban fantasyt, horrort, thrillert, dokumentumregényeket, életrajzokat olvasok, és messze túl sok időt töltök az internet előtt.
A mesék és a valóság keveréke kísérje végig az életemet egészen addig a napig, amikor megértem arra, hogy írni kezdjek. Visszatekertem hát az idő kerekét, amíg meg nem találtam azt a kort, ahol a tudományok és a babonák éppen egyensúlyban voltak az igazság nagy mérlegén.
Biztos vagyok benne, hogy levegő helyett betűket lélegzek be az életben maradáshoz. Mindennap írnom vagy olvasnom kell, különben azt érzem, valami nem stimmel. Szóval pont ezeket teszem, és ezekre buzdítok mindenki mást is. Hiszen bár klisé, de igaz: számos életet leélhetünk a könyvek által.