Hónapok óta látjuk, és olvassuk azon íróknak a beszámolóit, akik gyerekekhez utaznak és előadásokat tartanak, de vajon miért?
Erről kérdeztük Kovács Attila – Holden Rose írót, és ebben az interjúban mesélt nekünk.

Kérlek meséld el, honnan ismerhetnek az olvasók?

Kovács Attila vagyok, több korcsoport számára jelent meg írásom, könyvek, novellák: Leonardo lovag, Howard Matheu sorozat, a Holtidő című ifjúsági regény, valamint a Piros és Bodó fejlesztő mesekönyv. A Youtube csatornámon (Azt olvasok, amit akarok) különböző korcsoportoknak ajánlok könyveket. Emellett többféle műsorral járom az országot, mint előadóművész.

A közösségi oldaladon látható, hogy egyre több helyre utazol, és tartasz előadásokat gyerekeknek. Honnan jött az ötlet?

Igen, ez egy hangsúlyos része az írói munkának. Négy éve kezdtem, de mindössze az elmúlt két évben indult be komolyabban a dolog. Nagyjából 500 előadást tartottam az ország összes megyéjében. Ugyanis komolyabb kiadói vagy anyagi támogatás nélkül, kizárólag így népszerűsítheti egy alkotó a könyveit. Azaz, ha személyesen találkozik a meglévő, illetve a leendő olvasóival. Én is ezért kezdtem bele ebbe az utazós, pörgős kalandba, aztán durván elfajult a helyzet.

Hogy kell elképzelni egy ilyen előadást?

Nekem most már hatféle műsorom van. Így a kérdésre nehéz egyszerűen válaszolni. Ami biztos, hogy ott vannak a gyerekek, én, meg egy téma, amit meg kell beszélnünk.
A harmadikos, negyedikes osztályoknál ez a téma az olvasás. Miért olvasunk, mit fejleszt az olvasás, mit olvassunk?Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ közösen, mert ez amolyan interaktív előadás, szóval a gyerekek is aktívan részt vesznek benne. Olyannyira, hogy a végén egy játék keretében az egyikük nyerhet egy könyvet. Ezt a műsort valamivel több mint 300 alkalommal mutattam már be nagy sikerrel.
A nagyobbaknál már más a helyzet. Az ötödikes, hatodikos diákoknak kiskamaszkori hányadtatásokról beszélek, az olvasásról és a tanulásról esik még szó úgy, hogy tanácsaimmal igyekszem megkönnyíteni a helyzetüket ebben a zavaros időszakban. Az is a címe az előadásnak, hogy Egyszerűsítés.
7-12-es tanulóknak az alkotásról és a valós célok kiválasztásáról beszélek, valamint összeállítottam egy műsort Ady-ról, amiről igazán elismerően nyilatkoznak, ahol csak megfordulok.
Ezek kívül tartok írástechnikai órát felsősöknek, gimiseknek, valamint felnőtteknek összeraktam egy anyagot az olvasásra szoktatásról és a szerteágazó tapasztalataimról, amit az utazásaim során szereztem és szerzek.
Új műsorokkal is készülök, ősszel érdemes figyelni az oldalaimat, akkor már okosabb leszek ez ügyben.
A lényeg, hogy ezek az események nem író-olvasó találkozók, nem az íróbácsi találkozik a gyerekekkel és mutogatja a könyveit, hanem előadásokat tartok az olvasásról, alkotásról, tanulásról. Én az a szakállas fickó vagyok a fekete pólóban, aki igyekszik olyat és úgy mesélni, hogy azt szeressék meghallgatni.

Milyen fogadtatása volt az elején?

Az egészet rögtön úgy kezdtem, hogy nem szerettem volna csak a könyveimről beszélni, és nem akartam valami értékesítési turnévá silányítani az utazásaimat. Szóval rögtön már az első előadásokon is az olvasásról és ehhez kapcsolódó témákról beszéltem. Az a célom, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az előadásokon, humorosnak és tanulságosnak tartsák és a végén új gondolatokkal, új meglátásokat távozzanak. Ezt rögtön az elejétől fogva sikerült megvalósítanom. Ezért mondhatom azt, hogy azonnal nagyon jó fogadtatásra találtak a foglalkozások.

Milyen hatása van ezeknek az előadásoknak, találkozásoknak?

Rengeteg sikertörténetem van, amiben az addig olvasni nem akaró gyerekek kedvet kaptak a dologhoz. Kaptam köszönőleveleket gyerekektől, szülőktől, tanároktól. Teljes osztálynyi gyerek olvassa a könyveimet, mert munkafüzetet és tanári segédletet biztosítok ezekhez. Ezzel együtt mindig azt mondom, hogyha minden előadás után csak egyetlenegy gyerek lesz, aki többet olvas, akkor én már sok száz gyereknek segítettem megtalálni az olvasást

Tanárok be tudják építeni ezeket az anyagokat a tanrendbe?

A tanárok számára letölthető anyagokkal kedveskedek, mint említettem az egyik regényemhez elérhető munkafüzet és tanári segédlet, valamint új kiadványom is készült most, amiben négy hangoskönyvhöz kapcsolódóan szintén órán használható vagy könyvtárban használható feladatlapok kerülnek összeállításra. További hasonló anyagokkal is készülök könyvtárak és iskolák számára. Kifejezetten fontosnak tartom azt, hogy az előadásaim mellett, például ismétlővideót láthassanak a gyerekek a YouTube csatornámon, vagy az elhangzottakhoz kapcsolódó órai anyagokkal foglalkozhassanak a tanárok és a diákok. Az olvasásra szoktatás az szoktatás, tehát nem egy egyszeri alkalom, egy egyszerű ráébresztés vagy rábeszélés eredménye, helyette egy hosszú folyamat. Vannak gyerekek, akik élből szeretnek olvasni, de olyanok is vannak akik szeretnek futni vagy focizni vagy főzni vagy fésülködni vagy kis állatokkal foglalkozni. Sokfélék vagyunk, de ezek közül a dolgok közül mégis az olvasás az, amit mindannyiunknak be kell tudnunk építeni az életünkbe.

Miért fontos szerinted az olvasás népszerűsítése?

Az olvasás népszerűsítése azért fontos, mert az olvasás, sőt az értő olvasás fontos része a mindennapjainknak. Ugyanúgy ahogy a rendszeres sportolás, a pozitív gondolkodás vagy a meditáció is nagyon jól jöhet. Van egy csomó olyan dolog, ami könnyen elérhető közelségben van, és némi odafigyeléssel nagyságrendekkel javíthatja az életminőségünket. Az olvasás, tehát a fantáziánk, a képzeletünk használata evolúciós előnyünk. Minél inkább meg tudjuk tartani annál teljesebbé tehetjük az életünket. Nem hiszem, hogy ezt hosszasan kellene magyarázni, hiszen minden olyan dolog ami az alapvető életminőségünket fejleszti, vagy felelős érte, azt népszerűsíteni kell, újra és újra el kell magyarázni, mert az embereknek szükségük van rá.

Milyenek a mai fiatalok, te hogy látod őket?

A mai fiatalok olyanok, mint a régi fiatalok, vagyis fiatalabbak, mint az öregek. Egy csomóan szeretnek olvasni, és van egy csomó fiatal aki nem. Éppúgy nem szeret, mint ahogy a mi időnkben sem szeretett egy csomó fiatal olvasni. Ebben nem látok semmilyen különbséget, viszont a tartalomelérés, a tudás megszerzésének lehetősége hihetetlenül könnyűvé vált. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy gondolkodni is jobban tudnak. Ezt a félreértést igyekszem tisztázni az előadásaimon: a tudás megszerzése nem egyenlő azzal, hogy a sok helyről származó tudásmorzsákat önálló gondolatokká alakítjuk. Ehhez kell tudni használni az agyunkat, a képzeletünket és ehhez olvasni kell.
Úgyhogy szerintem a fiatalok jól vannak, köszönik szépen, és én is nagyon szeretek velük találkozni, remélem még sok évig utazhatok könyvtárról könyvtárra és vihetem a fáklyát.

További kellemes napot!