WILLIAM R. FORSTCHEN – EGY MÁSODPERCCEL KÉSŐBB

EREDETI CÍM: ONE SECOND AFTER
KIADÓ: XXI. SZÁZAD
OLDALSZÁM: 464
MEGJELENÉS: 2016
MŰFAJ: KORTÁRS, THRILLER, POSZTAPOKALIPTIKUS
FORDÍTOTTA: NAGY AMBRUS

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Szerintem nagyon jól szemlélteti a pillanatot, amikor kihuny a fény, és helyette a sötétség veszi át a hétköznapokat. 4 pont

TÖRTÉNET: Erősen elgondolkodtatott a könyv, és nem egyszer voltam elhűlve, hogy mennyire valóságosan és brutálisan mutatja be az eseményeket. 5 pont

KARAKTEREK: Nem csak John karaktere értékes, mert mindenkinek van valamilyen fontos szerepe, nem hiába jelennek meg a történet folyamán. 5 pont

“Terrortámadás éri az Amerikai Egyesült Államokat, mégpedig az egyik legrettegettebb módon, az elektromágneses hullámot (EMP) gerjesztő, pusztító fegyverrel.
Egy háború, melyet egyetlen másodperc alatt elveszít Amerika, egy háború, mely a középkorba robbantja vissza a világ legerősebb országát. Nincs áram, nincs kommunikáció, leállt a közlekedés, fogyóban a gyógyszerek, őrjöngő bandák uralják az országot, az emberek éheznek és a túlélésért küzdenek. Mit tehet ebben a helyzetben egy volt katona, aki meg akarja menteni a családját, a hazáját, ha úgy tetszik, a modern civilizációt?

Az amerikai Kongresszus folyosóin már megjelenése előtt úgy emlegették a regényt, mint az apokaliptikus thrillert, melyet minden amerikainak el kell olvasnia. A történetet a Pentagonban is reálisnak nevezték, a fegyvert pedig úgy tartják számon, mint amely egyetlen pillanat alatt térdre kényszerítheti az Egyesült Államokat.”

Igazán szerencsésnek mondhatod magadat, hogy most ezeket a sorokat olvashatod. Lehet, hogy közben teát, gyümölcslevet vagy tiszta ivóvizet iszol. Netalántán éppen vacsorázol, spagettit paradicsomszósszal, és darált hússal. De előfordulhat, hogy nassolsz valamit, ropit, csokit vagy narancsot. És bele se gondolsz, hogy mindezek a dolgok máshol mennyire nem alapvetőek, sőt, eljöhet az a pillanat, amikor talán neked sem lesz az. Amikor nem az lesz a problémád, hogy mindjárt lemerül a telefonod, és lusta vagy átmenni a másik szobába (netalántán lemenni a földszintre) a töltőért, hanem az, hogy találj pár pitypangot, amiből levest készíthetsz, hogy ne korogjon a gyomrod, immár harmadik napja.

Az alma az egyik legnépszerűbb gyümölcs Magyarországon, mert olcsó, és finom. Az ország egyik legnagyobb almatermesztő vidéke Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, ahonnan aztán kamionokkal szállítják az érett, lédús gyümölcsöket a fogyasztókhoz, illetve, a gyümölcslé készítő gyárakba. A kenyér (vagy úgy általában a pékáruk) és a tészta szintén mindennapos, alapvető élelmiszerek, de ehhez is igen sok dolog kell, elvetni a búzát, gondozni a növényeket, izgulni, hogy egy (jég)eső tönkre ne verje az egészet, majd aztán be kell takarítani, elszállítani a malomba, megőrölni, lisztet készíteni belőle, amit a pékségekbe, és a boltok polcára kell szállítani. Mindehhez – a jó szervezésen kívül – rengeteg ember összehangolt munkája kell, hogy mikor a városban bemegyünk a boltba, csak le kelljen emelnünk a polcról a kenyeret, hazavinni, és egy jó kis sonka, sajt és zöldség társaságában elfogyasszuk. De ott van az ivóvíz, csak megengedjük a csapot, alátartjuk a poharunkat, és már ihatunk is. Ehhez az kell, hogy a vizet megtisztítsák és valahogyan eljuttassák a házakba a szivattyúkon keresztül.

De ezek az alapvető dolgok egy csapásra megváltozhatnak, mivel nagyon védtelenek vagyunk. És most nem arra a háborúra gondolok, amelyben az egyik ország katonákkal megtámadja másikat. Mert ahhoz, hogy az emberek védtelenek legyenek, egy láthatatlan, szinte érzékelhetetlen, három betűs dolog is elég.

EMP. Magyarul elektromágneses hullám. Nem szeretnék a részletekbe belemenni, és ezzel untatni téged, de egy atombomba nem csak olyan szörnyű, és kegyetlen pusztítást tud végezni, mint ami 1945. augusztusában Nagaszaki és Hiroshima városában történt. Ha egy atombombát a Föld légköre felett robbantanak fel, a detonáció egy olyan lökéshullámot idéz elő, amely az összes elektronikus eszközt rövidre zárja.

És itt most nem arra kell gondolni, hogy jaj, nem lesz áram, előveszek pár gyertyát és zseblámpát, és kész. A második bekezdésben már próbáltam érzékeltetni, hogy miről van szó. Nem csak a számítógép, a lámpák, a hűtőszekrény nem fog működni, hanem minden olyan eszköz, amiben van olyan elektromos eszköz, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy használni tudjuk az adott dolgot. Járművek, tisztítóberendezések, szivattyúk, vezetékes telefon. És ez a dolog az, amiért egy láthatatlan EMP támadás hatalmas pusztítást tud véghezvinni.

Ez egy olyan katasztrófahelyzet, amelyben nem tudnád, mit kell csinálni, hiszen nem, hogy TV, de rádió sincs, ahol az ország vezetője elmondaná, hogy: „Kérjük őrizzék meg nyugalmukat! Hamarosan érkezik a segítség!”, hanem be kell menned a település központjába, ha biciklid nincs, akkor gyalog, hogy valami információhoz juss. Persze, ha a településed vezetője – ilyen esetben a katasztrófavédelmi felelős – tudja, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Viszont nem, hogy nálunk, de még az Egyesült Államokban sem készítik fel a rendfenntartókat egy ilyen katasztrófa bekövetkeztére. Pedig az EMP támadás egy valós, létező dolog, amire viszont fel lehet készíteni nem csak a vezetőket, hanem az ország áramellátását is.

A könyvben az Amerikai Egyesült Államok felett robbantanak atombombákat, ezzel megbénítva a világ vezető hatalmát. Habár egy másodperccel később még az emberek nem érzik a dolog súlyát, de egy nappal, egy héttel, egy hónappal, fél évvel később már annyira megváltozott az életük, amire a legrosszabb álmaikban sem gondoltak volna. Az Egyesült Államok területén utoljára 1861-1865 között volt háború, az északi, illetve a déli államok között. Egy gyors fejszámolást követve arra juthatunk, hogy a tengeren túl már több, mint 150 éve nem volt háború, míg ez, Európában körülbelül 60, Ázsia keleti részén pedig körülbelül 40 év. Itt nem csak a katonák, hanem még a civil emberek emlékezetében is él, hogy milyen is egy háború. Ott viszont az emberek megszokták, hogy jól élnek. De egy elektromágneses támadás ennek egy másodperc alatt véget tud vetni.

A boltokban hamar elfogynak a tartós élelmiszerek, és nem jön új szállítmány mivel nem, hogy a gyár nem működik, de nincs eszköz, amivel a gyárból, raktárból a fogyasztókhoz kerüljön az utánpótlás. Így mindenkinek abból kell gazdálkodni, amilye van, és úgy, hogy hosszú ideig elég legyen. Persze ez nem olyan könnyű, mivel az ember, ha valamije nincs, és nem bírja tovább, képes erőszakkal is elvenni azt a másiktól, ami neki kell. Amennyiben nincs olyan helyi hatalom, ami ezt szabályozná, az emberek hamarosan egymást kezdenék el ölni, hogy ki maradjon életben. Persze, ha az ember torkos, és az ellopott élelmet nem osztja be rendesen, akkor éhen hal, vagy még tovább megy az életben maradásért folytatott küzdelemben, és saját embertársait eszi meg, vagy éppen a háziállatát.

Persze lesznek olyan, akik az éhezés fázisáig sem jutnak el, mert valamilyen súlyos betegségben szenvednek, amivel bár rendszeres gyógyszeres kezeléssel hétköznapi életet lehet élni, de ne felejtsük el, hogy ezek a gyógyszerek több ezer kilométert utaznak, amíg a fogyasztóhoz jutnak. És ez minden korosztályt érint. És mivel nincs gyógyszer, tiszta ivóvíz, így a járványok is könnyebben terjednek, és több áldozatot követelnek.

És akkor a bandákról még szót sem ejtettünk. A társadalom szélén élő bűnözők, maffiózók, helyi gengszterek, a túlélés érdekében hamar csapatba fognak tömörülni és elkezdik terrorizálni a lakosságot, hiszen a rendfenntartó erők nem tudnak hatékonyan fellépni ellenük, és a társadalom megszokott keretei is eltűnnek szépen lassan.

A könyvben egy kisváros küzdelmét követhetjük végig, akik próbálnak emberséges módon, a lehető legkevesebb áldozattal kijönni ebből a szörnyű helyzetből. Nagy szerepet kap John Matherson nyugalmazott ezredes, jelenleg történelem tanár, és annak családja. John, mint katona és olvasott ember, nagyon jól tisztában van azzal, hogy milyen negatív és káros kimenetelei lehetnek egy ilyen eseménynek, amely könnyen szétzúzza a társadalom szabályait. Ő lesz a várost vezető tanács lelkiismerete és józan esze, akire mindenki tisztelettel tekint. John az, aki megpróbálja a rendet megőrizni, hogy az emberek ne essenek egymásnak, hanem épp ellenkezőleg, fent tudjanak maradni a körülményekhez képest mindaddig, ameddig jön a segítség, már ha egyáltalán jön egyszer.

Az Egy másodperccel később egy hihetetlenül jó könyv, amely feltárja, mennyire védtelenek vagyunk, hogy az alapvetőnek hitt dolgok egyáltalán nem azok. Mert a könyv kegyetlenül bemutatja ezt az alternatív valóságot, hogy milyen könnyen vége lehet a normális hétköznapoknak, amikor az a legnagyobb problémánk, hogy elfogyott otthon a tej, és nem az, hogy megint csökkentették a fejadagokat…

Könyvkritikát írta: John