Contact Info

Renée Knight – Cáfolat 2018-05-22T10:55:08+00:00

Renée Knight – Cáfolat

EREDETI CÍM: DISCLAIMER
KIADÓ: GABO
OLDALSZÁM: 324
MEGJELENÉS ÉVE: 2016
MŰFAJ: KRIMI, PSZICHOTHRILLER

ÉRTÉKELÉS:

Borító: A borítón én, mint grafikus, kicsit változtatnék, jobban tetszik az angol, de a történethez passzol, és így is felkelti az érdeklődést. A kisfiú alakja aranyos, a színek passzolnak a hangulathoz. 3 pont

Történet: Végig nagyon izgalmas, gyorsan peregnek az események, nem unatkozunk. Várjuk, hogy mi fog kisülni ebből az egészből, jó a szerkezete, szépen felépíti a történetet az író, ügyesen részekre bontogatja, hogy mindenhol élvezhető legyen. 4 pont

Karakterek: A mellékkarakterek szemszögéből is láthatjuk az eseményeket, olvashatjuk, hogy reagálnak bizonyos dolgokra, eseményekre, hogy viszonyultak a könyv olvasása előtt és után a főszereplőhöz. A főszereplővel együtt lehet érezni, megkedvelhető. 4 pont

Amikor Catherine Ravenscroft, a boldog házasságban élő, elismert dokumentumfilm-rendező egy nap ismeretlen könyvet talál az éjjeliszekrényén, kíváncsian belelapoz. Fogalma sincs, hogyan került hozzá A vadidegen című regény, de a feszültségteljes cselekmény hamar magával ragadja. Aztán rájön, hogy ez nem egy kitalált történet.

A vadidegen félreérthetetlenül azt a napot idézi fel számára, amelyen sötét titok gazdája lett – ezt rajta kívül egyvalaki ismerte, ő azonban régóta halott. Catherine-t évtizedek után utoléri a múlt, és szép lassan darabokra hullik az élete. Egyetlen lehetősége marad: szembenézni azzal, mi is történt valójában azon a napon, még ha a megrázó igazság tönkre is teheti az életét.

A kritikusok szerint az angol Renée Knight bemutatkozó regénye a Holtodiglan és A lány a vonaton méltó utódja, a külföldi sikerlistákat már meghódította.

A könyv egy könyvet helyez a középpontba, ez már önmagában is érdekesen hangzik. A történet szintén érdekfeszítőnek bizonyult, már a fülszöveg alapján is, ezért gondoltam, hogy el akarom olvasni.

Catherine boldogan éli az életét, mindaddig, amíg el nem kezdi olvasni „A vadidegen” című regényt, mely valamilyen fura módon az ágya mellett volt. Nem tudja, hogy került oda a kötet, ő nem vette meg, csupán ott hevert a könyvei tetején a költözés után. Figyelmesen kezdi el olvasni, csak úgy bújja az oldalakat, ám egyszer csak rádöbben, hogy a kötetben szereplő nő, nem más, mint Ő maga. A történet pedig olyan eseményeket mesél el, amelyekről csak neki kéne tudnia, mert a másik szereplő már rég halott.

Az olvasó feszengve várja, hogy mi fog kisülni ebből. Ki írta a könyvet? Mi történik a könyvben? (Hiszen erre a kérdésre csak a könyv végén kapunk választ). Catherine karakterével együtt lehet érezni, átéljük a félelmét, a bizonytalanságát. Nem értjük, hogy mégis hogy lehetséges ez az egész. Elgondolkozunk, hogy vajon a nő hibázott-e, vagy csak áldozat a regényben? Az olvasóban rengeteg kérdés felmerül. Az író nem engedi sejtetni, hogy melyik lehet a válasz, csak azt tudjuk, hogy a nő rosszul érzi magát a könyvtől, meg akar tőle szabadulni, nem akar a benne olvasható történetről hallani. Rosszul érzi magát, nem akar emlékezni rá, és félti a fiát is, aki mindezekre nem is emlékszik, pedig ott volt vele.

A jelen-múlt időszakok szépen váltakoznak, ügyesen építi fel az író a történet szerkezetét, a fejezetek pedig logikusan követik egymást. Nem csapong az idősíkok között. Pontosan annyi információt közöl, amennyire szükségünk van.

Az író még a mai fiatalságról is elhint néhány információt, például, hogy mennyire befolyásolja őket a Facebook hatása, milyen hamar képesek lehetünk létrehozni egy nem létező személyt. Rejtetten közli, hogy milyen veszélyek fenyegetik az embert, ha ismeretlenekkel beszélget, és megosztja velük az emlékeit, fontosabb dolgait.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimiket, és szeretne kicsit kikapcsolódni egy olyan könyv mellett, aminek középpontjában egy könyv áll. A hátterében pedig sötét, és izgalmas történet lapul.

Összegzés: Fordulatos és izgalmas regény. Ugyan a vége felé már csak két opció közül választhatunk, és lehet sejteni, hogy mi lesz a végkimenetel, de ennek ellenére nagyon élvezhető. Sajnáltam egy kicsit, hogy Catherine ilyen bizonytalan, és nem éreztem magabiztosnak, talán egy picit rámenősebbnek kellett volna lennie, hogy elmesélje a történteket a férjének.

Kedvenc idézetek:

„Tagadhatatlan fájdalom van a könyv szívében. Ritka, hogy egy regény ilyen erőteljes érzéseket keltsen az olvasójában.”

Könyvemlítések a regényben:
– Beanó képregény

Könyvkritikát írta: Merielle