Contact Info

Ransom Riggs – Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 2018-05-22T10:55:08+00:00

Ransom Riggs – Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

EREDETI CÍM: Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children
SOROZAT: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KIADÓ: Kossuth Kiadó Zrt.
OLDALSZÁM: 352
MEGJELENÉS ÉVE: 2011
MŰFAJ: FANTASY

ÉRTÉKELÉS:

Borító: Imádom! Rejtélyes, félelmetes, megtévesztő és nagyon illik a könyvhöz. Az egész külső és belső kinézete egyedi és csodálatos. 5 pont

Karakterek: A karaktereket nem tudtuk elég jól megismerni, de nagyjából mindenkiről kialakul egy képünk. A továbbiakban talán több lehetőségünk nyílik erre. 3 pont

Történet: Nem csalódtam, bár akik horror sztorit várnak, azok fognak. Egyedi világot teremtő fantasy, amit a műfaj iránt rajongók nem hagyhatnak ki. 5 pont

Egy rejtélyes sziget
Egy elhagyott árvaház
Egy különös fényképekből álló gyűjtemény

Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek.
Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.

Én ezelőtt senkitől nem hallottam erről a sorozatról, az érkező film előzetese tudatta velem a létezését. Gyengém Tim Burton minden egyes filmje, így azt gondoltam, ha ő rendezte, akkor biztos, hogy nagyon érdekes és furcsa történetről van szó. Adjunk hálát a megfilmesítéseknek azért, mert régen elfeledett könyveket hoznak vissza a könyvesboltokba. Így volt ez azon a délutánon is, amikor úgy döntöttem, megérdemlek már végre egy kisebb halomnyi könyvet, és ezzel az elhatározással csörtettem be a Libribe. Mondanom sem kell, hogy ez a kötet volt az első, amit kiszúrtam és egyszerűen lenyűgözött a kinézete. Soha nem láttam még ehhez hasonlót, és bár nem vagyok híve a képeskönyveknek, de ez a külső és belső kialakítás szinte egy új szobát nyitott meg előttem. Szóval rögtön megvettem.

Az, hogy Ransom Riggst egy halom régi fotó ihlette meg szerintem zseniális, és cseppet sem ötletszegény. Hány ilyen könyvről tudunk még? Na és ezek a képek tényleg annyira különlegesek és szépek, hogy kár lett volna veszni hagyni őket. Nem, azok táborát sem erősítem, akik szerint a köréjük írt történet vérszegény és erőltetett lenne. Kérlek titeket, hogy rugaszkodjatok már el egy kicsit a talajtól (tanuljatok Olive-tól), és ne akarjátok szó szerint azt keresni a fotókon, amit Riggs leír. Azt meg végképp ne firtassátok, hogy ki szerepel rajtuk, mivel mindegyik fotó önálló és egyedi, így elég nagy mázli kellene ahhoz, hogy egy emberről több képet is találjunk, és hogy ezeket értelmesen bele lehessen nyomni a történetbe.

Már éppen belenyugodtam, hogy teljesen hétköznapi életem lesz, amikor nem mindennapi dolgok kezdtek történni velem. Ezek közül az első iszonyú megrázkódtatásként ért, és mint minden, ami örökre megváltoztatja az embert, kétfelé hasította az életemet: Előtte és Utána.

Csak sejtéseim voltak arról, mi vár majd rám ebben a történetben, és olyan gyorsan ért véget számomra ez a több száz oldal, hogy igencsak meglepődtem, mikor kiderült, az utolsó fejezet következik. Szerintem nagyon izgalmas, hál’istennek férfi szemszögből íródott sztori, ami kicsit X-Men-szerű, de a főszereplői gyerekek, ami új bonyodalmakat szül. Voltak olyan képességek, amikről máshol még sosem hallottam, és valószínűleg a fotók ihlették. Annak is örültem, hogy nem az volt a tipikus probléma, hogy hogyan fogadja el a különlegeseket a társadalom, bár ez is lényeges. A későbbiekben biztosan előtérbe kerül ez a gond is, de engem jelenleg jobban érdekelt az, hogy hogyan és meddig bírunk egyhangú, egyforma napokat megélni. Mert bár beüt a vész az izgalom kedvéért, de egyre jobban megfogalmazódik a gyerekekben, hogy meddig kell még ugyanazt az egysíkú napot tűrniük. Én biztos, hogy nem bírnék úgy élni, hogy soha semmi nem változik és én sem változtatok a napi rutinomon. Így hát teljesen érthető a klausztrofóbiája mindazoknak, akik elhagyták őket. És a másik oldal Jacob, aki menekülne a szürke hétköznapjaiból, csakhogy nem egy idő után másik szürke hétköznappá váló közegbe.

 – Valakinek muszáj hőssé válnia – felelte Millard, és lesétált a hajóroncsról.
– Híres utolsó szavak – suttogtam.

Ezen kívül más érdekes kérdések is megjelennek a kötetben, de a leghangsúlyosabb mégiscsak a jelen eseményei. Na meg persze van egy szerelmi szálunk is, ami szintén egyedi problémával küzd, és nagyon kíváncsivá tett a megoldásra. Az ellenség táborát képezik az üresrémek, akik nem egyszerűen gonoszok, mert kell gonosz oldal is, hanem fontos rossz példaként állnak a gyerekek előtt. Most, hogy belegondolok – bár kívülről borzasztó félelmetesnek néz ki – ez egy újabb fiataloknak tökéletes regény. Ami még jó benne, hogy nem alacsonyodik le a nyelvezete a gyerekekhez (bár szerintem eleve rossz, ha egyesek úgy gondolják, a gyerekekhez le kell alacsonyodni…), és úgy gondolom, azért nem ők az első számú célközönség.

A cím megtévesztő, mert Vándorsólyom kisasszony közel sem kap túl sok szerepet, ellenben Jacob főszereplő. A regény egy része a II. világháborúban játszódik, és ez hozzájárul a képek hitelességéhez is. Emellett fontos még a zsidóüldözés ábrázolása is, ami nekem megint csak tetszett, mert végre egy fantasy történet alapjául vesz egy fontos történelmi eseményt, sőt összekapcsolódik azzal, és így jobban megalapozza az olvasóban a valósághitet.

Én azt hiszem, napokig tudnék még írni erről a könyvről, mert egyszerűen levett a lábamról. Nem számítottam ekkora hatásra, de cseppet sem bánom, hogy belecsöppenhettem a különleges gyerekek világába. Kivételesen azt hiszem, a filmmel is jó barátságban leszek, és már alig várom, mert senki nem tudná ezt jobban megrendezni, mint Tim Burton.

Könyvkritikát írta: Evelin