Contact Info

Meg Rosoff – Majd újra lesz nyár 2018-05-22T10:55:08+00:00

Meg Rosoff – Majd újra lesz nyár

EREDETI CÍM: HOW I LIVE NOW
KIADÓ: EURÓPA
OLDALSZÁM: 224
KIADÁS ÉVE: 2013
MŰFAJ: ALTERNATÍV TÖRTÉNELEM

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Nem illik hozzá. Csak úgy nyer értelmet, ha valaki látta a filmet, mert ahhoz kapcsolódik igazán. Nem a szívem csücske, és nem a polcom éke, de számomra fontosabb az, ami kívülről nem látszik. 2 pont

KARAKTEREK: A történet szempontjából nem számít a kidolgozottságuk, így nem is teljesek. Senkiről nem kapunk egész képet, ezért nehéz bíráskodni. Nekem elég volt az, amit nyújtott. 5 pont

TÖRTÉNET: Nem tökéletes, nem mézesmázos, nem rólunk szól, de mégis nekünk. Elgondolkodtató, és könnyen szerethető könyvecske ez. Amiről mellesleg roppant nehéz írni… 5 pont

„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”
„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”
„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”
Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg az után, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében…

Még a mai napig kiráz tőle a hideg. Mikor Daisy elkezd mesélni, senki nem gondolná, milyen mélységekbe vezet. Attól tartottam, hogy kiszámítható lesz, hisz mint említettem, már láttam a filmet, de az eltéréseknek köszönhetően csak egy halvány körvonal, egy kis vezetőszál maradt meg, s így minden első benyomásként jött.
Ez egy rettentően egyszerű történet, szinte minden csavar nélkül. Egy lány mesél, aki megtört, cinikus, teljesen közömbös az egész világ iránt, így minket olvasókat is azzá tesz, de Edmond és persze a háború, változást hoz. Személy szerint nem tudtam azonosulni a főszereplővel, de mégis végig érte és vele izgultam, és ez kulcsfontosságú eleme a könyvnek, nem akarja, hogy sajnáld, hogy átérezd a történtek súlyát, csak közli a tényeket. Tárgyilagosan elénk tár mindent. Így az egész elbeszélése ártatlan, és rettentően könnyednek hat, mégis vérfagyasztóan komoly. És ez nagyon kiborító, és rémisztő is egyben. Az agyam képtelen volt feldolgozni a szörnyűségeket, csak átsiklottam felettük, mert Daisyben sem csúcsosodtak ki, még ha nyomot azért hagytak is… Csak a végén döbbentem rá, mi mindenről is szólt, csak akkor mikor Daisy abbahagyta a meséjét. A háborúról nem tudunk meg sokat, hisz senki se tud semmit, rengeteg kérdésre nem kapunk választ, de annál fontosabb az, amit a család átél, a szabadság, a szeretet, a szerelem, az összetartozás érzése, a veszteség, az elhagyatottság, a félelem, az undor, az éhezés, a kényelem elvesztése, a megmenekülés mámora, az egyesülés kesernyés íze, és a jelen boldogsága… Ezek teszik egésszé ezt a borzasztóan szívbemarkoló, és nyers történetet egy ismeretlen háborúban való életről.

Könyvkritikát írta: KockaCica