Contact Info

Lakatos Levente – A tiltás gyönyöre 2018-05-22T10:55:05+00:00

Lakatos Levente – A tiltás gyönyöre

SOROZAT: Szigor sorozat
KIADÓ: Libri Könyvkiadó Kft
OLDALSZÁM: 337
MEGJELENÉS: 2016
MŰFAJ: Erotikus, romantikus

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Egyszerű, de egyedi és ízléses. 5 pont

KARAKTEREK: Még nem érzem teljesen kidolgozottnak őket, de kezdetnek mindképpen jók. 3 pont

TÖRTÉNET: Izgalmas, odaszögez magához, de a sztori megérését is a folytatástól várom. 4 pont

 

“A népszerű e-könyv sorozat alapján

Az egykoron kicsapongó életű Liza és vőlegénye, a fényes politikai karrier előtt álló Sándor a kívülállók szemében tökéletes álompárnak tűnik, ám színlelt boldogságukat kínos titkok tartják egyben. Mikor a lány egy félreértés folytán találkozik egy sármos idegennel, aki darabokra töri a testi és érzelmi nélkülözés miatt már megrepedt álarcát, a botrány elkerülhetetlen. Vajon Liza képes kiköszörülni a csorbát, vagy az édesapja politikai hírnevével együtt a saját jövőjét is beszennyezi?

Szentesy Igor vagy ahogy a barátai hívják, Szigor keresett reklámszakember, a kormányzó párt újonnan felfogadott propagandistája. Kreativitása, komolysága és keménysége előtt nem csak a politika zárt ajtói, de a női combok is sorban kitárulnak. Ritkán mosolyog, utálja az ellenkezést, de imádja heccelni a sorsot.

Liza és Szigor őrült vágyaktól hajtva félelmetes játszmába kezd, de vajon melyikük a dörzsöltebb játékos ezen az erotikus sakktáblán? Mennyit érnek a titkok? Te képes lennél gyilkolni értük?”

Szóval, hozzám is elért Lakatos Levente legújabb könyve, nagyon kíváncsi voltam, miért első helyezett a molyon. Tervben volt már, hogy olvasok tőle, de például a Barbibébi sorozatnak szimplán a neve is elrettentett. Aztán megnéztem Pokorny Lia felolvasását A tiltás gyönyöréből, és teljesen meggyőzött. Nagyon gyorsan kivégeztem a könyvet, mivel tetszett is, és szépen is van megírva.

Mint mindenki, én is féltem tőle, hogy ez a magyar szürke 50 lesz, de azért ezt most már nem mondanám. Merthogy, van benne szex persze, de ez nem egy alávetett kapcsolat. A szürkére annyiban hasonlít, amennyiben minden második erotikus regény. A főszereplő férfink tekintélyt parancsoló, sármos, DE hál’istennek Liza nem egy elveszett szürke egérke. Azt többször nem viselném el, így örültem, hogy határozott, jólétben élő, társadalmi-politikai elit tagjaként ismerhettem meg Lizát, és nem a pénzbeli és rangbeli különbségeket rágtuk megint végig, mint szétválasztó tényezőt. Ennél kreatívabb volt az alapsztori, és nagy szó, mikor azt mondom, hogy velem meg tudta etetni ez a könyv a politikát is. Nagyon nem az én asztalom, és nem is érdekel, de érthetően, érdekesen és nagy adag romantikus körítéssel az író élvezhetővé tette számomra ezeket a részeket is. Márpedig a romantika mellett a politika volt a másik fő tényezője a könyvnek, nem spórolta ki Levente ezeket a részeket sem, és én élveztem.

(…) eszem ágában sem volna olyan férfival kezdeni, akinél előbb végzek a kozmetikusnál.

Néha úgy éreztem, egy Magyarországon játszódó szappanoperába csöppentem, de ezt nem az írói túlzás okozta, csupán belepillanthattunk egy olyan keserű világba, ahol zsarolás, csalás és hazugságok nélkül nem tudod érvényesíteni az akaratod. Mocsok egy helyzet, semmi pénzért nem lennék a politikai réteg tagja, de teljesen hihető. Örültem, hogy erről is olvashattam, új volt számomra.

Sz. Igor jó karakter volt, a beceneve is találó, és az ő szemszögéből olvasni nagyon hiteles volt. Csakhogy, talán azért, mert férfi írótól nem olvastam még erotikus regényt, végig ott motoszkált bennem az érzés, hogy biztosan mindezt a való életéből vette Levente, és kissé kényelmetlenül úgy éreztem, mintha inkább róla olvasnék, és nem Igorról. Érdekes, mert női íróknál pedig az első gondolatom mindig az, hogy biztosan szeretné, ha az történne vele, ami a könyvében a főszereplőjével. Gonoszság, mert miért ne vehetnék a nők is a való életből az ágyjeleneteiket? Nem tudom, mi ez nálam. Viszont Liza szemszöge sem volt rossz, elég hihető volt egy férfi íróhoz képest. A meleg párok pedig a gyengéim, örültem, hogy nekik is volt részük a könyvben.

Csók ennyire elementáris erővel még nem hatott rám. Romantikus ponyvákban írnak mellkast elöntő vulkáni forróságról vagy térdet rogyasztó szédülésről, de mindezeken csak mosolyog az ember fia. Most belekóstoltam, milyen az, amikor a csók nem csupán a testet izgatja fel, és azt hiszem, éppen ezt az érzést elkerülendő csókolóznom ritkán.

Viszont nekem egész végig az volt az érzésem, mintha kivágták volna egy könyv közepét és elém rakták volna, mint önálló mű. Az elején semmi bevezető, rögtön az első fejezetben találkozik a két szereplő és onnantól olyan gyorsan indulnak be az események, amitől kissé hiteltelennek éreztem. A vége pedig sajnos nagyon hamar eljött, bár jön a folytatás, de engem lelombozott a Folytatása következik felirat a lap alján. Kissé kidolgozatlannak is éreztem éppen ezért, mivel egy bevezetőn túlesett könyv már nem foglalkozik olyan apró dolgokkal, hogy kinek milyen színű a haja, meg hasonló apróságok, de ha nincs meg ez a bevezető, akkor megesik, hogy állandóan ilyen apró kérdések motoszkálnak az olvasó fejében, csak mert nem kapott rájuk választ. Meg aztán nagyon jól hangzik, hogy ha valaki ellopja a telefonod, akkor nyugodtan elmehetsz érte a pasi lakására – úgy, hogy te egy híresség vagy és mindenki ismer -, mert biztos nem pszichopata, és nem váltságdíjat vagy hasonlót kér majd érted, de azért ez nem így van. Nem szeretem, ha ilyeneket hitetnek el az olvasóval, mert honnan tudhatjuk, hogy emiatt nem fognak ilyet csinálni a való életben, ahol nem biztos, hogy ilyen kedves lesz a pasi, akihez felmennek? Szóval itt is hiányzott nekem az, hogy Igor először nyerje már el a bizalmunk, és a kiéhezett Liza ne tűnjön ennyire felelőtlennek azzal, hogy rögtön megd*gatja magát egy random idegennel.

(…) – Milyen könyveket olvastok a klubban?
– Női könyveket – birizgálja a fülcimpáját.
– Főleg erotikus regényeket – csatlakozik a beszélgetéshez Kristóf. – De szerencsére utána ki is próbálja amit olvasott.

Emellett a szexen kívül nem sok mást csinál a két szereplőnk, ezt sajnálom, mert megint csak azt sugallja ezzel a könyv, hogy ennyi elég is a szerelemhez. Pedig nem. Szóval szerintem a megoldás ezekre, hogy lehetett volna hosszabb a kötet, ráérünk, és akkor az egész hitelesebb. Ettől függetlenül élveztem olvasni, kellemes, könnyed olvasmány egy meleg nyári napon.

Várom a folytatást, szerintem tényleg tök jól ír Levente, és meglehet, hogy amíg nem tűnik fel a következő Szigor kötet, esetleg más könyvét is a kezeim közé veszem. Újabb tehetséges magyar íróval bővült a listám, és ennek nagyon örülök!

Könyvkritikát írta: Evelin