Contact Info

CHRIS HOWARD – GYÖKÉRTELEN 2017-11-05T12:53:46+00:00

CHRIS HOWARD – GYÖKÉRTELEN

EREDETI CÍM: ROOTLESS
SOROZAT: GYÖKÉRTELEN 1.
KIADÓ: FŐNIX KÖNYVMŰHELY
OLDALSZÁM: 288
KIADÁS ÉVE: 2013
MŰFAJ: DISZTÓPIA, REGÉNY
FORDÍTÓ: SÁMI LÁSZLÓ

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ:. Nagyon szép munka, visszaadja a könyv hangulatát. Már csak ránézni is jóleső érzés. 5 pont

TÖRTÉNET: Beszippantott, egyszer a mélybe dobott, majd magasra repített, ezek után jól megcsavart, és magamra hagyott a folytatásra várva úgy, hogy nem engedett el. 5 pont

KARAKTEREK:. Szimpatikus szereplőket kaptunk egy izgalmas történethez. 5 pont

„A ​17 éves Banyan fákat épít: elszórt fémhulladékokból erdőket kreál a gazdag ügyfeleknek, akik a pusztulás látható nyomai elől szeretnének menekülni. Bár maga Banyan még sosem látott igazi fát – hisz azok már egy évszázada kihaltak −, apjától még az eltűnése előtt sokat hallott a Régi Világról. Minden megváltozik, amikor Banyan megismerkedik egy rejtélyes nővel, aki különös tetoválást visel a testén – egy térképet, ami az utolsó élő fákhoz vezet. A fiú elindul a pusztuláson keresztül, ahonnan nem sokan térnek vissza. Akik megmenekülnek a kalózoktól és fosztogatóktól, azokra ott várnak a sáskák… akik most már emberhúson élnek. De nem Banyan az egyedüli, aki a fákat keresi, az idő pedig egyre fogy. A bizonytalanságok közepette a fiú kénytelen szövetségre lépni Alphával, a vonzó, de veszélyes kalózzal, akinek szintén megvannak a saját tervei. Miközben pedig a talán csupán a legendákban létező ígéret földje felé tartanak, Banyan megdöbbentő dolgokat tud meg a családjáról, a múltjáról és arról, mire képesek az emberek, hogy visszahozzák a fákat.”

Teljesen véletlenül került hozzám Chris Howard Gyökértelen című könyve. Igaz, szívesen olvastam volna, de most nem számítottam rá, hogy találkozunk, azonban a Főnix Könyvműhely meglepett vele, amiért nagyon hálás vagyok, mert nagyon szerettem ezt a könyvet!

A disztópia egy olyan műfaj, amivel eddig még nem tudtam teljesen közös nevezőre jutni, nem tudom, nekem való-e vagy sem, szeretem-e vagy sem. Az eddigi műfajhoz kötődő tapasztalataim nagyon szélsőségesek voltak. Suzanne Collins Éhezők viadala című sorozatát hamar bedaráltam, mégis maradtak kétségeim, Dan Wellstől a Részben embert igencsak nyögvenyelősen olvastam, hiába imádom a szerzőt, míg Julianna Baggott Tiszták című könyvét annyira megszerettem, hogy többször is elolvastam már. Nagyon tanakodtam a műfajt illetően, hogy szeressem-e vagy ne, erre jött Chris Howard és a Gyökértelen, ami pozitív irányba billentette a mérleget. Ez persze azért is lehet úgy, mert ugyanannyira megszerettem, mint a Tisztákat, sőt némi hasonlóságot is véltem felfedezni a kettő között.

A Tiszták című könyvben Pressia különös kalandját követhettem végig, a Gyökértelenben pedig Banyant, a faépítőt kísértem hosszú útra. Hogy mi a közös bennük? Egy szinte elpusztult világban élnek, ahol van remény a jobb életre, de ahhoz egy nehéz utat kell bejárniuk, az út végén pedig nagy meglepetés várja őket. Mindketten sokat veszítettek. Talán ezért is viseltem szívemen Banyan sorsát, amint egy kicsit jobban megismertem.

Banyan egy fiatal faépítő mester, aki – mondjuk ki – szemétből épít fákat egy olyan világban, melyben az embereken kívül csak a GenTech által termelt kukorica, és a sáskák maradtak életben. El tudsz képzelni egy olyan világot, amiben nincsenek növények, sem állatok, minden kihalt, egyetlen élelem a génmódosított pattogatott kukorica, amely minden tápanyagot tartalmaz, és emberevő sáskák vannak? El tudsz képzelni egy olyan világot, ahol a könyv nagy érték, mert már nem tudnak belőle többet előállítani, és az olvasás lehetősége kiváltság?

Nem szeretnéd megélni, ugye?

Biztos vagyok benne, hogy ha előtted lenne a jobb élet reménye, gondolkodás nélkül nekiindulnál, pedig itt még akkor is nagy veszély leselkedik rád, ha kellőképpen felkészülsz. Banyan éppen Mr. Frostnak dolgozik, amikor különös eseményeknek lesz szemtanúja. Mr. Frost elutazik feleségével, Hinával és lányával, Zee-vel, azonban valakit maguk mögött hagytak. Banyan útnak indul Crow és Mr. Frost fia, Sal társaságában, hogy felkeresse az ígéret földjét, ahova oly sokan vágytak már. Küldetésként tekint az ígéret földjének megtalálására, ahol talán igazi fák is vannak, ezen felül hajtja a tudat, hogy édesapját is megtalálhatja, akit egy évvel azelőtt elraboltak. Nem sokkal ezután egy kalózbanda keresztezi útját, és elsőre nem úgy tűnik, hogy nyert ügye van, mégis hamar lenyugodhatunk, mert bár hihetetlenül hangzik, de Banyan jó kezekben van. A kalózok, közülük is leginkább Alpha segítségével hamarosan közelebb jut céljához, azonban olyan tényekkel kell szembesülnie, amelyekre nem volt felkészülve. Vannak helyzetek, amelyeket kortól függetlenül nehezen tudunk kezelni, Banyan esete azonban a szokásosnál nehezebb. Megtudja a szörnyű titkot a szüleiről, útja során több barátját is elveszíti, de nem adhatja fel.

Ez nem csak egy történet egy faépítő fiúról, és nem csak egy disztópia a sok közül. Chris Howard zseniálisan felépített egy szinte lepusztult világot, megtöltötte élettel az élettelent. Szerethető szereplőket, vagány, szókimondó hősöket teremtett, és olyan érzéseket vegyített könyvében, amiket nehéz lenne figyelmen kívül hagyni. Nagyon nehezen tudtam letenni a könyvet, nem csak a története miatt. Van egy fontos tanulsága is: a földi élet ajándék, és addig kell megóvnunk, amíg van rá lehetőség, mert ha egyszer elpusztítjuk az élővilágot, nem fogjuk tudni helyreállítani az okozott kárt.

Vajon Banyan megtalálja édesapját? A GenTechnek mi köze van a furcsa események sorozatához? És hová lett Zee és Mr. Frost? Ezekre a kérdésekre biztosan megkapod a választ!

Azonban van egy kérdés, amire én talán nem kapom meg a válaszomat: Kezemben tarthatom valaha a folytatást?

Csalódottsággal vegyes örömöt éreztem, amikor a Vége helyett azt láttam, hogy Vége az első könyvnek. Köszönöm a Főnix Könyvműhelynek, hogy bevezetett Banyan különleges történetébe! Kíváncsian várom a folytatás!

Könyvkritikát írta: Cetti