Contact Info

C.J. REDWINE – AZ ÁRNYÉKKIRÁLYNŐ 2018-05-22T10:55:00+00:00

C.J. REDWINE – AZ ÁRNYÉKKIRÁLYNŐ

EREDETI CÍM: C. J. REDWINE: THE SHADOW QUEEN
KIADÓ: TWISTER MEDIA
OLDALSZÁM: 416
KIADÁS ÉVE: 2017
MŰFAJ: FANTASY
FORDÍTÓ: BOZAI ÁGOTA

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Ahogy azt már fentebb említettem, szépre sikeredett. Visszaadja a sötét, darkos hangulatot, egyszerű, mégis figyelemfelkeltő. 5 pont

TÖRTÉNET: Apróbb hibákat tartalmazott, de pörgős és szerethető. Nekem bejött ez az új elgondolás. 4 pont

KARAKTEREK: A főszereplőt és Kol herceget leszámítva kicsit unalmasnak gondolom a többieket, de ez mégsem rontott a történet menetén. Sajnálom, hogy a főgonosz nem volt eléggé kegyetlen a számomra. 3 pont

„Tükröm, ​tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?

Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire.

A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét.

A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.”

Valahol a Demóna (Maleficent) film megnézése után kattantam rá ezekre a feldolgozott Disney-regényekre. Nagyon közel állnak hozzám ezek a mesék/történetek, így hát nem is volt kérdés, hogy a Hófehérke újragondolása is a kezembe kerül. Az eredeti sztori nem a kedvencem, mégis szeretem. Amiatt, hogy kicsit darkos, nem habos-babos, mézes-mázos, már rögtön az elején meg akarják ölni a főszereplőt. Nos, ez itt sem történik máshogy.

A könyv már kívülről vonzza magához az olvasókat a borító egyszerűségével, mégis kissé félelmetes kinézetével. Már ebből egyértelművé válik a számunkra, hogy nem egy unalmas, rózsaszín regényt tartunk a kezünkben.

“Az ember nem azért megy csatába, mert biztos a győzelemben – mondta Gabril. – Az ember azért megy csatába, mert az a helyes.”

A kötet végig izgalmas és akciódús, tetszett, hogy rögtön a közepébe belevágott az író, nem volt könnyed felvezetés, nem untattak unalmas mondatokkal, csak a lényeget ragadták meg. Ám a gyors kezdés után egy kicsit belassultak az események és folyamatosan kezdték el adagolni az információkat, ez határozottan pozitív egy regénynél nálam. Hiszen mennyivel jobb úgy olvasni valamit, hogy már benne vagyunk az eseményekbe, és apránként megvilágosodik minden előttünk.

Meglepett, de szerettem, hogy a fantasy fontos elemeit szintén megkaptuk a regényben: mágia, sárkány stb. Utóbbira nem számítottam egyáltalán, mégis el tudtam képzelni, és beleillett a történetbe.

Lorelai jól megírt karakter, már az elején magával ragadott a bátorsága, önbizalma. Az, ahogy tudta, hogy mit kell tennie, mi a kötelessége, ám kicsit úgy éreztem, hogy a többiek eltörpülnek mellette (Leot kivéve). Nekem túl okosnak tűnt a többiekhez képest, nem igazán kötötték le a figyelmemet, Kol herceg viszont annál inkább.

“Csak az nem préda, aki elég okos és erős ahhoz, hogy ragadozó legyen.”

Furcsamódon itt is mindig a hercegnő menti meg a herceget, ami szintén egy olyan részlet volt a regényben, ami valami pluszt adott (tény, hogy már egyre több kötetben lövik el ezt, mégis tetszett). Irina sajnos nem nyűgözött le, pedig annyira reméltem, hogy egy “jó” főgonoszt kapunk a regényben, de nekem túl klisésnek tűnt, egyszerűen nem kedveltem, nem vártam.

Egy-két fejezetet leszámítva nekem tetszett a kötet, pozitívan érintett, hogy az író képes volt megölni szereplőket, és nem bánt velük finoman. Ott, ahol kellett, mindenre választ kaptunk, kíváncsian várom a folytatást.

Összességében nem volt bajom a regénnyel, amit ki lehetett hozni belőle, azt kihozták: volt benne egyediség, ötletesség, izgalom és fordulat. Különös volt ilyen szemszögből is értelmezni és elképzelni a történetet, fantasyimádóknak mindenképpen nyerő lehet. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné megismerni egy másik koncepcióval a történetet.

Köszönöm a Twister Mediának és a Kildaránaka kötetet.

Könyvkritikát írta: GeniusMerielle