Contact Info

Böszörményi Gyula – Bitó és borostyán 2018-05-22T10:55:01+00:00

Böszörményi Gyula – Bitó és borostyán

KIADÓ: Könyvmolyképző Kiadó
OLDALSZÁM: 200
MEGJELENÉS: 2017
MŰFAJ: krimi, romantikus

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓCsodaszép, ahogy ettől a sorozattól elvárhatjuk. Számomra első helyes a Rudnay-gyilkosságokkal holtversenyben.  5 pont

TÖRTÉNET: Szeretett karaktereink újra megjelennek, és jó néhány új és kedves szereplővel gazdagodhattunk. 5 pont

KARAKTEREK: Csavaros, pörgős kiegészítés, a megszokott színvonalon. 5 pont

A hölgyé a terep!
1900. december 10., este. A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest-Predeal-Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint “a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”.
Az új Ambrózy-történet az Ármány és kézfogó című regény idejében játszódik, és Hangay Mili kisasszony első önállóan felderített bűnügyét meséli el.

Első nagy örömöm: új kötet! Második: még nem a befejező rész! Harmadik: dedikált! Kell ennél több? Csak annyi, hogy ne múlja alul az eddigieket, és bátran állíthatom, hogy szó sincs róla.

– A kerekek – nézett a padló felé Almási úr, akit kollégája frissen felhorgadó nyugtalansága egyetlen szempillantás alatt megfertőzött. – Zakataka-tak, zakataka-tak…
– És nem zaaktaka-taak, zaaktaka-tak, ahogyan kéne – értett egyet Bieliczky.
– Beszéljenek végre értelmesen, uraim – kiáltott rájuk Richárd. – Ebből a zagyvaságból mi, közönséges utasok, egy árva mukkot sem értük.

Ez a kiegészítő kötet jobban tetszett, mint a Beretva és tőr. Egyrészt az nekem nagyon rövid volt, a Bitó és borostyán pedig elérte azt az oldalszámot, amikor már úgy érzem, hogy érdemes megvennem, mert nem csak fél órás szórakozást biztosít. Persze így is nagyon hamar kivégeztem, de rá tudtam magam venni, hogy ne rögtön a Könyvhét után vetemedjek rá. Emellett nekem a sorozatból az utolsó helyen áll a borítórangsorban a Beretva és tőré, bár nagyon érdekes a borító képe egyébként. De a legújabb részé vetekszik az első helyért A Rudnay-gyilkosságokkal, egyszerűen nem bírok betelni vele.

– Tanítványom, Hangay Emília kisasszony szintén birtokában van minden olyan tudásnak, amire szükség lehet. Ez az ő utazása, az ő vonata, az ő ügye. Hallgassanak rá, és akkor talán… Mondom: talán mind megmenekülhetünk, sőt, a bűntettek hátterére és az elkövetők személyére is fény derülhet.

Ennyit a külsejéről, nézzük a tartalmat. A fejléc most is csodás volt, nekem rögtön a Harry Potter jutott eszembe róla. Annak nagyon örültem, hogy ebből a kötetből nem hiányoztak a lábjegyzetek. Bár az elején egy kis ismétléssel indul a sztori, így pontosan vissza tudjuk idézni, mikor is játszódik ez a kiegészítő történet. Furcsálltam én már akkor is, hogy Mili csak úgy beletörődik a száműzetésébe, és minden gond nélkül hazamegy (másodjára). Aztán íme, egy egész bűnügy szakad a nyakunkba újra, most éppen az Orient expresszen, vagyis az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest éjszakai járaton.

Odakünn csúsztam el a jégen, akkor vertem be a fejemet. A maga vonata legalább annyira védetlen a dologban, mint a kereszt, amire Jézus urunkat felfeszítették: ott volt ugyan, de a szomorú eseményeket se pro, se kontra nem befolyásolhatta.

A cím frappáns és kifejező, szépen csengő alliteráció. Bár meglepetésként nem ért Richárd feltűnése, és az sem volt titok előttem, hogy milyen álruha mögött rejtőzik, nagyon jó volt, hogy nem maradt ki az eseményekből. De az volt persze a legjobb, hogy háttérben maradt és Milire bízta az ügyet. Ha már az ügyről beszélek, azt el kell mondjam, hogy most is sikerült csőbe húznia Böszörményi úrnak, mert a könyv vége felé kezdtem azt hinni, hogy tényleg ennyire egyszerű az egész, és hogy Milire csak ilyen könnyen megoldható gyilkosságot bíz Richárd. Aztán jött egy csavar, és máris elvesztettem a fonalat, elképzelésem sem volt, hogy kiknek lehet még benne a bűnügyben a keze.

– Adja neki végre oda azt az átkozott briftasnit, amit már Kara óta rejteget a retiküljében, és legyünk túl a dolgon!
– Játékrontó ürdüngmanó! – sziszegtem rá mérgesen Richárdra, majd az értetlen képet vágó Domonkoshoz fordultam.

Így a lezárás is szépen csattant, és mikor épp elkezdtem a bevezető értelmén gondolkodni, hogy mégis hogy kapcsolódik ide, rögtön meg is érkezett a válasz. Szóval igazán elégedett voltam minden szempontból ezzel a kötettel. Több új és nagyon különleges szereplővel is találkozhattunk, mint például Bali Mihály. A foglalkozásról, amit ő művelt, már az Outlanderben is sokat olvastam, így most is rögtön felkeltette az érdeklődésem.

Sokaktól hallottam azt, hogy Richárd milyen kedves ebben a részben. Az rendben van, hogy lehetőséget ad Milinek, és még meg is dicséri a maga módján, de azért cseppet sem mondanám kedves alaknak ezt a mi – még mindig – szőrös szívű, jéghideg bárónkat. Azért néha ledobta az álarcot és megláthattuk valódi érzéseit. (Kedves Gyula bátyó! Ezek után csak egy végkimenetele lehet a sorozatnak, remélem, ezt Ön is érzi, és nem szeretne lázadást szítani!)

– A kegyed útjai, Mili, sokszor rögösek, nyaktörőek és kiszámíthatatlanul kanyargók, ám különös mód… ezt még nekem is el kell ismernem… valamiért sosem tévesek – mondta
a báró, fellépve az éppen induló ellenvonatra, mely fekete füstöt ontva, lassan dohogva lódult Székelykocsárd és azon túl a gyönyörű, izgalmas, mámorító, ám számomra immár tiltott Budapest felé.

Mit ne mondjak, már nagyon várom a befejező kötetet, ahogy mindenki, de az biztos, hogy ez a rövid rész egy kicsit segített megnyugtatni feszült idegeimet. Most pedig reméljük tovább, hogy minél hamarabb egy vaskos Richárd-kötettel egészül ki a sorozatunk.

Könyvkritikát írta: Evelin