Contact Info

Anne Nesbet – A Szalamandrás Ház titka 2017-11-07T17:04:32+00:00

Anne Nesbet – A Szalamandrás Ház titka

EREDETI CÍM: The Cabinet of Earths
KIADÓ: Főnix Könyvműhely
OLDALSZÁM: 215
KIADÁS ÉVE: 2012
MŰFAJ: fantasy, gyermek- és ifjúsági
FORDÍTÓ: dr. Sámi László

ÉRTÉKELÉS:

Borító: Jól illik a történethez, átjön a gyerekek félelme és az, hogy a ház titkokat rejt, szerettem. 4 pont

Történet: Nagyon jól felépített történet a mágiáról, testvéri szeretetről és kalandról. 4 pont

Karakterek: Szerethető gyermek karakterek, kicsit szürke felnőttekkel körülvéve. 4 pont

“Maya és kisöccse, James már a Párizsban töltött legelső napjukon valami nagyon ősi, titokzatos mágia nyomaira bukkannak. Furcsa ház bronz szalamandrát formázó kilinccsel; kőszobor, amely túlságosan is hasonlít Maya saját aggodalmas arcára; egy rejtélyes férfi, aki sötét napszemüveget hord, hogy eltakarja ragyogó, lila szemeit… Minden titkok mágikus középpontja egy csillogó üvegű Varázsvitrin, mely kiválasztotta magának Mayát, hogy ezentúl ő legyen az új Őrzője. 
Maya egy Valkó nevű barátságos fiú segítségével meglepő dolgokra bukkan a saját családfája jól elrejtett titkai között, s miközben sorra kibogozza a szalamandrás ház, a lila szemű férfi és a Varázsvitrin titkainak egymásba fonódó szálait, fokozatosan rádöbben, hogy talán a saját fivérét is rettenetes veszély fenyegeti. Ahhoz pedig, hogy megmenthesse, Mayának ki kell hívnia és le kell győznie Párizs mágikus alvilágát… mielőtt még túl késő lenne.”

Ismét a 12 éves fiammal olvastam egy ifjúsági fantasyt, melynek címe A Szalamandrás Ház titka.

Már a cím és a borító alapján sejthető, hogy egy titkokkal teli történetet kapunk, amit a 10+ korosztálynak ajánlanak. A korosztályra vonatkozó ajánlás nem véletlen, mert a kisebbek számára kicsit ijesztőbb motívumok is lehetnek a történetben, de a nagyobbaknak ez remek átmeneti olvasmány a kamaszkor kezdetére.

A borító tetszett, mert a regény fő motívumait magában foglalja és a gyerekek ijedtsége is jól érzékelhető, sőt a cirádás kapu is sokat sejtet.

Maya Davidson szüleivel és öccsével, James-szel Párizsba érkezik, ahol sem a nyelvet, sem a kultúrát nem ismerik. Míg James könnyedén beilleszkedik, addig Mayát a nyelvismeret hiánya alaposan lefárasztja, de szerencséjére megismerkedik Valkóval, aki ugyan bolgár gyökerekkel rendelkezik, de igazi cosmopolita, így hamar megtalálják a közös hangot és kalandokat Mayával. Azonban, hogy semmi ne legyen egyszerű és szép a gyönyörű Párizsban, az Eiffel-torony lábánál, így megjelenik a titokzatos, gonosz és ugyanakkor gyönyörű nagybácsijuk, valamint a szürke nénikéjük. A szalamandrás ház és a vitrin elvarázsolja kis hősnőnket, a titokzatos 1901-es kapucsengőhöz tartozó ódon lakásról és az ambarról pedig még nem is tettem említést. Az is kiderül, hogy Maya és öccse igazán különlegesek és fontosak a gyönyörű nagybácsinak és a vitrinnek egyaránt. A kalandok pedig csak úgy özönlenek a kicsi lányra, mi pedig remekül szórakozhatunk már az elejétől.

“Pedig az igazság az, hogy képesnek kell lenned nagyon szeretni a dolgokat ahhoz, hogy meg tudd menteni őket.”

Nézzük, hogy miért ajánlanám a korosztály számára a könyvet!

Először is azért, mert 10 éves kor körül már úgy érzik a kis olvasók, hogy nem lehet őket gyerekként kezelni, ezért vágynak az izgalomra és néha az ijesztő részletekre is. Ebben a könyvben remekül ötvöződött a gyermeki esendőség a kicsit magabiztosabb és már a szárnyaikat bontogató kis kamaszok lelkivilágát megragadó részletekkel. 

Mindvégig finoman adagolja a feszültséget és rábízza az olvasóra, hogy ebből a képzelete mennyit képes vagy szeretne átalakítani kalanddá a saját befogadóképességén belül.

Valószínűleg lesz olyan gyermek, akit mélyebben fog érinteni a történet, elgondolkodtatja és ösztönzik az egyes részletek – mint például a szülő betegségének megjelenése, vagy a gyermekrablás motívuma – továbbgondolására, másokat viszont magával fogja sodorni a mágia és a tudomány találkozása és ebben fogják megtalálni a regény kiteljesedését.

“Így aztán Henri-Pierre pontosan tudta, hogy néz ki az Idő: mint egy csomó apró, fekete földszemcse, amik úgy feszülnek neki az üvegedény falának, mint valami zsákmányra leső, éhes kis ragadozók.”

Párizs pedig megér egy misét, szokták mondani. Bizony, most is nagyon kellemes atmoszférát teremtett a város a történet köré, én ezt különösen élveztem. Szinte érezni lehetett, ahogy a modern világ egybeolvas a régmúlttal, kicsit steampunkos beütést kölcsönözve a történetnek.

Maya karaktere nagyon jól kidolgozott, ezáltal ő viszi előre a történetet, mint főszereplő. Aranyos, talpraesett kislány, igazi kiskamasz a maga bátorságával, de amellett gyermeki látásmódjával.

Valkót egy picit szürkének éreztem, annak ellenére, hogy elvileg Maya és Valkó lenne a két főszereplő. Örültem volna, ha a fiúk számára is van egy karakter, akit közel érezhetnek magukhoz, de ez most picit elmaradt.

A “nagybácsi” izgalmas és egyben a tökéletes gonosz megtestesítője, persze nem egy Stephen King horroralak, de pont annyira félelmetes, hogy a gyerekek érezzék a borzongást, ahogy egyre jobban elmerülnek a történetben.

Összességében én elégedett voltam a karakterábrázolással, egy-egy szürkébb karakter, mint például Valkó és a szülők lehetettek volna elevenebbek és aktívabbak is, de ettől függetlenül teljesen rendben volt a regény, ebből a szempontból is.   Halhatatlanság, mágia és tudomány egyesülése, sőt a főgonosz sem maradhatott el, természetesen még a korosztály számára emészthető formában.

Véleményem szerint minden szempontból igazán remek, borzongós történet ez, és sok-sok lehetőség rejlik benne ahhoz, hogy gyermekünk elgondolkodjon és kikapcsolódjon. Nagyon szórakoztató és izgalmas olvasmány a kiskamaszoknak. Csak ajánlani tudom azoknak a szülőknek, akik egy átmeneti olvasmányt keresnek a kamaszkor küszöbére. A kötetet köszönöm a Kildarának és a Főnix Könyvműhelynek!

Könyvkritikát írta: Kritta