Contact Info

AJTÓK ÉS ÁTJÁRÓK 2017-11-11T19:32:46+00:00

AJTÓK ÉS ÁTJÁRÓK

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 251
Megjelenés: 2016
Műfaj: Fantasy
Szerkesztette: Vancsó Éva

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Engem a borító annyira nem nyűgözött le, nem mondanám szépnek, de csúnyának se. Az biztos, hogy jól szimbolizálja a címet. 3 pont

TÖRTÉNET: A történetek többsége elnyerte a tetszésemet, az írok nagy fantáziáról adtak tanúbizonyságot. Némelyikből nagyon szívesen olvasnék egy teljes könyvnyit, sőt akár sorozatot is. 5 pont

KARAKTEREK: Majdnem mindegyik történetben volt szimpatikus szereplő, és sokukról szívesen olvasnék még többet. 5 pont

A Főnix Könyvműhely „Ajtók és átjárók” című fantasy antológiája tizenhárom történetet rejt arról, hogy milyen veszélyekkel és kalandokkal járhat kinyitni egy ajtót. Rejtőzhet mögötte újabb átjárók sora, egy titokzatos kert, egy teljesen idegen világ, esetleg tündérek, törpök, trollok várhatják a gyanútlan utazót. Ráadásul sok átjáró kétirányú, így aztán garázdálkodhatnak vérfarkasok Debrecenben vagy alvilági démonok Budapesten. 

Az antológia különlegessége, hogy a megható emberi történetek, a klasszikus, könnyed kalandok és az urban fantasy novellák tökéletesen megférnek egymás mellett. Mindenki találhat benne ízlésének, hangulatának megfelelőt.

Amikor a könyvtárban voltam, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy majd ezzel a könyvvel a táskában fogok hazaérni, de aztán megláttam a polcon, levettem, és emlékeztem rá, hogy ezt a könyvet már nézegettem korábban molyon. És mivel ez egy magyar szerzők által írt novelláskötet, így úgy gondoltam, hogy teszek egy próbát, és milyen jól tettem!

Tudni kell, hogy mindig kicsit félve állok a magyar szerzőkhöz, mert néha olyan stílusban írnak, ami számomra nem jön be, így mindig félve nyúlok egy-egy magyar könyvhöz, nehogy csalódás legyen a vége. Így tőlem az Ajtók és átjárók egy bátor választás volt, mivel fogalmam sem volt – azon kívül, hogy fantasy stílusban íródtak a novellák –, hogy mit is fogok olvasni.

Trux Béla: A bánat könnyei

Ez az első mű a könyvben, és mit is mondjak, eléggé lapos, de szó szerint. Sehol nem éreztem, hogy na most emelkedik a cselekmény, mindjárt jön a dráma. Olvastam, olvastam, majd egyszer csak vége lett. Lapoztam, hogy na mi lesz ebből és semmi. Vége volt, én meg ültem ott értetlenül, hogy ez most mégis mi. Kicsit visszalapoztam, hogy lehet lemaradtam valamiről, de nem, semmiről nem maradtam le, ez az egész. Ne várjak többet, ennyiről szólt a történet. Mit ne mondjak, nagy csalódás volt. Üresnek és becsapottnak éreztem magamat, hogy csak ennyi.

Acsai Roland: A szentjánosbogarak fénye

Ez a történet már sokkal jobban indult, éreztem a tetőpontot is, de aztán ennek is kicsit olyan semmilyen vége lett. Persze sokkal kidolgozottabb volt, mint A bánat könnyei, de ennek a végét sem éreztem olyan teljesnek. Félre ne értsetek, semmi bajom nincs a függővégekkel, vagy az olyanokkal, amiket a az olvasónak kell továbbgondolnia, egyszerűen úgy éreztem, hogy kicsit túl hamar vágták el ennek a történetnek a fonalát.

Dörnyei Kálmán: Yabbagabb és a halott szemfényvesztő

Kicsit pihentettem a könyvet, az első két csalódás után, de szerencsére ez a novella visszahozta a kedvemet a folytatáshoz. Yabbagabb, a – szerencsétlen – varázsló története nagyon szórakoztató és jól kidolgozott volt. Egy részét lehetett sejteni, de aztán volt olyan csavar a dologban, ami engem is meglepett. És vége egy kerek történetet kaptam, ahol volt tetőpont, és rendesen le is volt zárva az egész, ahogyan az elvárható.

  1. M. Aranth: Az áruló

A Holdárnyék szerzőjétől már olvastam az Oculust, amit imádtam, így magasra raktam a lécet Az áruló című novellája előtt, sokat vártam tőle, és nem is kellett csalódnom. Imádtam a két lány, Anelan és Yeniri párosát, irtó aranyosak voltak együtt, bár egy kicsit emlékeztettek az oculusos Truth és Aoira. Ugyanolyan volt a kémia a lányok között. Persze maga a történet is érdekes volt, ebben a mágiával átitatott világban folyton azt éreztem, hogy még többet és többet szeretnék megtudni erről a világról és persze a szereplőkről. A végén persze kiderült, hogy Az áruló a Holdárnyék sorozat egy 0. része. Ahhoz a sorozathoz még nem volt szerencsém, és habár ez a mű nagyon tetszett, de mégse érzek késztetést, hogy kezembe vegyem azt a sorozatot (kicsit taszít ez a zenész vonal a dologban).

Szélesi Sándor: Az ezer ajtó háza

Úgy látszik, az első két novella amolyan teszt volt, hogy elég kitartó-e az olvasó, hogy tovább olvasson, mert Szélesi Sándor története ismét tetszett. Nagyon jól felépített világot kapunk, ahol Monas apót az egyik küldetésére kísérhetjük el, amiben ismét egy nyitott vagy éppen egy zárt ajtót kell kinyitni vagy éppen becsukni. De mit tesz a varázsló, ha egy kastélyban ezer meg ezer ajtó van? Hogy találja meg a megfelelőt? Szerencsére Monas apónak nagy tapasztalata van az ajtók terében, és nem lehet olyan könnyen kifogni rajta. Vagy most talán mégis?

Michaleczky Péter: A szfinx aludni tér

Ameddig nem jött Michaleczky Péter novellája, A. M. Aranth története vitte a pálmát, de A szfinx aludni tér egyszerűen annyira szuper és izgalmas történet, hogy menten elvette a pálmát Az árulótól (bocsi). Ehhez „csupán” csak csavart egyet a második világháború történetén, méghozzá démonokkal. A nácik démonok segítségét is igénybe vették a háború során, amivel még nagyobb pusztítást végeztek. És habár a szövetséges hatalmaknak sikerült legyőzniük őket, de sok démon szaladgál még szabadon a Földön, akiket meg kell állítani. Az egyik ilyen gócpont éppen a rommá lőtt Budapesten van, ahol Irwin és George éppen a démonokat próbálja megállítani, hiszen Irwin rendelkezik azzal a képességgel, hogy képes kapcsolatot teremteni a Gyehenna teremtményeivel, George-nak pedig meg kell védenie, hiszen a szövetségesek között kevés az ilyen képességű személy. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire jól kidolgozott és izgalmas történetet kaptunk. Szó szerint feltam az oldalakat, mert ez a fajta világháború nagyon izgalmasnak hatott (ez kicsit rosszul hangzik, ugye?). És maga az a cselekmény, ami kibomlik, könnyen magával ragadja az olvasót, aki azután folytatást, jobban mondva, még több ebben az alternatív univerzumban játszódó történetet követel!

Csikász Lajos: Álomkapu

Ez egy nagyon szürreális történet volt, talán azt tudnám mondani, hogy annyira, mint amennyire egy álom is az lehet. Vajon milyen világba kerülünk, ha álmodunk? Ami ott történik, az valójában meg se történik? A rémálmok tényleg annyira rémesek, mint amennyire gondoljuk? Vagy csak mi gondoljuk azoknak?

Mészáros András: Álom a lányról

Szintén egy álomhoz hasonló történet, amely túl rövid ahhoz, hogy bármi mélyet is tudjak róla mondani, mert nem hagyott különlegesen mély nyomott bennem. Nem azért, mert nem tetszett, egyszerűen csak azért, mert nem fogott meg annyira.

Patrick J. Morrison: A vér szava

Miután befejeztem a művet, az első gondolatom ez volt: „Ez mekkora baromság volt!” Pont ez az a stílus, amitől a falra tudok mászni. Maga a történet az elején még tetszett, aztán az író stílusa szépen kiirtotta belőlem a szimpátiát. Igazából ez a mű ízlés kérdése, és lehet, hogy valaki meg nagyon jókat röhögött a hasonlatokon és a jeleneteken, de nekem a hátam borsódzott az egésztől. Ahogy vége lett, gyorsan lapoztam is tovább, hogy minél hamarabb elfelejtsem ezt a szörnyűséget. Persze megkérdezhetitek, hogy ha ennyire nem tetszett, akkor miért nem lapoztam rögtön a következő novellára. A válaszom, hogy azért, mert nem szeretek történetet félbe hagyni, és mivel tudtam, hogy nem még 100 oldal van még hátra, hanem még öt, ezért úgy gondoltam, hogy végigolvasom.

Szilágyi Zoltán: Öldöklő Regar legendája

Ez a történet azért tetszett, mert emlékeztetett egy iskolatársam kicsit hasonló történetére, ami nekem nagyon tetszett anno. Az Öldöklő Regar legendája pedig egy kis ravasz mese, amiben egy kőtroll, egy törpe egy tündér és egy kalandvágyó ember történetét ismerhetjük meg.

Mickey Long: Farkasüvöltés

Szintén egy kiváló mű, aminek világából még szívesen olvasnék többet, mert nagyon tetszett a háttértörténete. Vajon milyen az élete egy vérfarkasnak Szegeden? Vajon az Auchan parkolója mennyire jó hely teliholdkor? Mi a teendő, ha az emberre manók támadnak? Na és mi van a nagydarab, ostoba orkokkal? Hát ha egy hatalmas háború után átkerül a vérfarkas a Napfény városába, még ott sem élhet nyugodtan?

Imre Viktória Anna: Porta Sancta

Milyen, ha az ember már az ókori Róma óta vámpír és elmegy látogatóba az Örök városba? Vajon tud még meglepetéseket okozni a hely? Ez a kicsit sem twilightos történet választ ad a kérdésre, és közben azt is megtudjuk, hogy is van ez a dolog a vámpírok és a templomok (meg úgy általában a felszentelt helyek) között.

Holden Rose: A medál

Ha Holden Rose neve felmerül, nekem rögtön A Nyúl átka c. műve jut eszembe. Először is tudom, hogy az akta és nem átka, de legelőször így olvastam, és így maradt meg (meg Uszámát is imádom vele bosszantani), másodszor még nem olvastam azt a nyulas-átkos történetet, viszont A medál elnyerte a tetszésemet. Kellemes volt Holden Rose stílusa, és a novella. A kisfiú története, aki egy medál segítségével eljut egy másik világba, kiváló lezárása volt a könyvnek. Egy kicsit szomorú, de mégis olyan megnyugtató volt. Elégedetten tettem le a könyvet.

Összességében azt tudom mondani, hogy mindenképpen érdemes kézbe venni a könyvet, és még ha a 2-3 gyengébb történetet nem is, de a többit érdemes elolvasni, mert fantasztikusak. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert ezeket a rövid történeteket két óra közti szünetben, vagy míg a gyerek alszik, esetleg utazás közben is kényelmesen el lehet olvasni.

Könyvkritikát írta: John