Contact Info

ACSAI ROLAND – SZELLEMKÓCSAGOK 2018-05-22T10:55:02+00:00

ACSAI ROLAND – SZELLEMKÓCSAGOK

EREDETI CÍM: SZELLEMKÓCSAGOK
KIADÓ: L’HARMATTAN
OLDALSZÁM: 92
MEGJELENÉS: 2017
MŰFAJ: VERS, DRÁMA

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Szép munka, egy ilyen kötethez kiváló. 5 pont

TARTALOM: Minden egyes vers nagyon szép, elkalauzolnak egy másik világba. A kötet végén található Nó-dáráma gyönyörű, végig láttam a szemem előtt a történéseket. 5 pont

„Acsai Roland fittyet hány a fizika törvényeire. Nála csak a szív gravitációja létezik. Az apró dolgok a végtelenbe tágulnak, a nagyok kézzelfoghatóak lesznek. Eddig is hangsúlyosan jelen volt művészetében a természetköltészet, de most a táj helyett az állatokat állítja figyelme fókuszába. Azokat az élőlényeket, amik velünk együtt léteznek és osztoznak az élet nagy csodájában. Az állatok észrevétlenül válnak allegóriákká nála, de mindig valami általános érvényű igazság kifejezőivé lesznek, mint a kötet részét képező epikus költeményben, a Sólyomregényben. A versekben felbukkan lánya gyerekkora, amit a sajátjával hasonlít össze. Az apaság ritka versei ezek. Akik Acsai Rolandot a szerelmi lírájából ismerik, azok sem maradnak olvasmány nélkül, mert az utolsó előtti ciklus legújabb megejtő és pontos képekkel dolgozó szerelmes verseit foglalja össze. A kötet egy lírai hangvételű Nó-drámával zárul, ami akár egy hosszú vers is lehetne, és a szívcseréről szól. Hogy mit jelent ez pontosan? A drámából kiderül…

Acsai Roland (1975-) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas író, költő, műfordító, drámaíró, szerkesztő. Nyolcvan fantasztikus könyv fordítója, és nyolc saját könyv szerzője. Régóta foglalkoztatja a japán kultúra. Esumi és Asao című Nó-drámáját a Ziggurat Project mutatta be. Van egy kislánya, Zsófi, aki szintén szereti az állatokat.”

Acsai Roland neve nem lehet ismeretlen a magyar kortárs irodalomban, hiszen több remek írása is megjelent már, és nem csak egy műfajban alkot. Nemrég jelent meg legújabb kötete Szellemkócsagok címmel, melyben öt fejezetre osztva olvashatjuk verseit, ezeken felül kapunk hatodiknak még egy Nó-drámát is, amely a kötetet zárja.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy akik ismerik Acsai Roland munkásságát, nem fognak csalódni, ugyanis ismét nagyszerű munkát adott ki a kezéből. Úgy tud bánni a szavakkal, hogy az már irigylésre méltó, és ugyanazt a minőséget kapjuk rövidebb és hosszabb terjedelmű írásaiban is. Roland műveiben fontos szerepet kap a természetköltészet, és ebben a kötetben is gyönyörű szövegkörnyezetben nyerhetünk ebbe betekintést.

Ha a kezedbe veszed a Szellemkócsagokat, mindenképpen számolj azzal a ténnyel, hogy nem fogod tudni letenni, annyira magával ragadnak a rövidebb és hosszabb versek is egyaránt. Minden verset szerettem, mindegyik adott nekem valamit.

Mind közül a kedvencem A legfinomabb ecset című kis rövidke vers, pár szó, de minden benne van:

„Megpróbálni hasonlítani ahhoz a képhez,
Amit a legfinomabb ecset,
Lányom szempillája fest rólam”

Annyira elmerültem a versekben, hogy észre sem vettem, mennyire vészesen fogynak a lapok, és hamarosan véget ér ez a vékony, de csodálatos kötet. Bűnöztem vele, mint mások a nasival: csak még egyet, csak még egyet. És ahogy csipegettem a sorokat szépen, eljutottam a kötetet záró Nó-drámáig, amely az Esumi és Asao címet viseli, és a szívcseréről szól. Bár ez a kötetben szereplő leghosszabb írás, ez is mindössze nyolc oldal. Én kicsit rövidnek éreztem, szívesen olvastam volna belőle egy kicsit többet is, a mondanivalója azonban olyan mély, hogy ez sokkal többel is felért. Összességében a kötet sem túl hosszú a maga 92 oldalával, mert azok a fontos, komoly jelentéssel bíró motívumok, amelyek a sorokban megbújnak, sokkal többet adnak nekünk, mint amit elsőre várnánk, és ezeket az apró csodákat számokban nem tudjuk mérni.

Minden irodalomkedvelőnek szívből ajánlom a Szellemkócsagokat, mert egy kis időre kiragad a hétköznapi szürkeségből, és szép szavakkal, mély tartalommal ajándékoz meg.

Köszönöm a L’Harmattan kiadónak, hogy lehetővé tették ezt a csodálatos kikapcsolódást, minden sora élmény volt!

Könyvkritikát írta: Cetti