Contact Info

A.M.Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben 2017-11-04T14:43:20+00:00

A.M.Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 316
Megjelenés: 2014, 2015
Sorozat: Holdárnyék 1.
Műfaj: Young Adult

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Remekül illik a történethez, a rejtély már a borítón ott van, nekem tetszik. 5 pont

TÖRTÉNET: Izgalmas, misztikus és rejtélyes tartalom, remek sorozatindító rész.  4 pont

KARAKTEREK: Sokoldalúak, van bennük potenciál. 4 pont

Amy ​Soleil élete nem egyszerű.

Nem elég a kamaszkor nehézségeivel vívott, nyomasztó állóháború, az is megkeseríti életét, hogy szinte évente új városba költöznek, új iskolákban kell bizonyítania.

Viszont azzal, hogy nem elég talpraesett, senki sem vádolhatja: amikor valami titokkal vagy rejtéllyel találkozik, azonnal fejest veti magát a megfejtésébe.

Moonshadow viszont, ahol idén kikötöttek, igazán különleges hely: az iskola ódon kastélyra emlékeztet, szinte mindig fenyegető köd gomolyog csipkés tornyai között, a portás kardot visel, az igazgató leginkább egy hatalmas, fekete pókra emlékeztet, eltűnik egy közkedvelt tanár… Sőt, még Amy szülei és nővére is máshogy emlékszik a múltra, mint ahogy az megtörtént, furcsa, sosem volt eseményekről és ismeretlen helyekről beszélnek. De legnagyobb örömére a lány hamar egy zenekar dobfelszerelése mögött találja magát, és végre bandájával a vágyott hírnév közelébe jut.

Amikor ijesztő, kék köpenybe burkolózó emberek kezdenek ólálkodni az iskola körül, akiknek valahogyan minden titokhoz közük van, Amy pedig rálel saját magára egy közösségi oldalon, újdonsült barátaival kockázatos nyomozásba kezd, hogy megtalálja az egyre sokasodó rejtélyek kulcsát… amíg még lehet.

Bizony, Amy Soleil élete egyáltalán nem egyszerű.

A Holdárnyék-sorozat első részével kezdetét veszi az izgalmas, az egész világon és történelmen átívelő kaland.

A Cleadur – Dobszó a ködben egy misztikus és rejtélyes YA-regény, mondom ezt annak ellenére, hogy az első pár oldal után azt hittem, valamilyen horror regénybe csöppentem, megjegyzem, engem egyáltalán nem zavart, sőt adott némi alaphangulatot. Köd és rejtély, egy pici, de tényleg csak pici horrorisztikus szállal átszőve. Kicsit furcsa, de szerethető szereplőkkel és mellékszereplők hadával ismerkedhetünk meg így a kezdetek kezdetén.

Egy sorozat első részeként remekül megállja a helyét. Újszerűen ötvözi a valóságot és a misztikumot, néhol elmosódik a határ. Mindeközben megtudjuk a lényeges információkat, amitől végül összeáll a kép, igaz, csak a vége felé, de addig is megismerjük a szereplőket, a ködöt, a kisvárost és az iskolát. Mindezt egy olyan köntösbe burkolva, ahol a feszültség folyamatos, a figyelmünk nem lankadhat egy pillanatra sem. Amikor már éppen éreznénk, hogy most biztos nem fog történni semmi, akkor jön egy HÚHA!, ez meg mi a fene volt? rész és máris peregnek a lapok, mert egyre többet és többet akarunk megtudni a rejtélyről.

Először nem voltam benne biztos, hogy én leszek a könyv célközönsége, de ez az érzés az első 10-20 oldal után teljesen elmúlt, egyre jobban űzött a kíváncsiság, hogy haladjak előre és végre eloszoljon a köd, mert az bizony volt eleinte, sőt mondhatni a végéig nem jöttem rá, hogy mi és miért történik a szereplőkkel.  Elsőre nem tudtam, hova tegyem a rejtélyt és végig próbáltam kitalálni, hogy vajon mi lehet az ikrek, Amy és Gary, valamint a családjuk és környezetük titka. Be kell vallanom, hogy nem sok sikerrel, mert teljesen rossz felé gondolkodtam, így egészen a regény végéig kellett várnom arra, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz, de még így is maradt sok-sok nyitott kérdés, ami nem is meglepő, hiszen egy sorozat első részéről beszélünk.

A szokásos amerikai tinédzser mindennapok, bál, pia, zene  itt is megvolt, de ahogy ezen túllendültem (főleg a sok pián), már tudtam a misztikus és izgalmas eseményekre koncentrálni, az apró elszólásokra, a rejtélyes üzenetekre és a titokzatos kék köpenyesekre. Volt pár olyan momentum, ami – a zenekar, a sok bor, vagy amikor 14 évesen autóval “kirándulnak” – szerintem elbírt volna egy picit erősebb szerkesztői belenyúlást a leírásba. Számomra sok volt egy-két olyan dolog, ami nem állt arányban a 14 évesek világával, vagy éppen kicsit kuszák voltak az időbeli utalások. Itt bevallom, hogy a koncertezős részt át is ugrottam, mert nekem túl volt már a zenekar ajnározva és elvonta a lényegről a figyelmemet, de ez legyen az én bajom,  de ettől eltekintve nagyon tetszetős maga a történet és biztos vagyok benne, hogy leköti és elszórakoztatja a megcélzott korosztályt, sőt állítom, még minket felnőtteket is. Akár fiunk, akár lányunk van és már nyitott a kicsit erősebb fantasy YA-könyvekre (14-16 éves), bátran adjuk a kezébe, mert nem csöpögős, nincs tele bugyuta klisékkel, amitől a fiatalok is a falra másznak, hanem igazán remek szórakozást nyújt.

Az viszont nem árt, ha jó a névmemóriánk, mert sok-sok nevet kell észben tartanunk, főleg a végén, hogy tudjuk, ki, hova, hogyan és miért. Vélhetően a következő rész a most megismert szereplőkre fog épülni.  Tudom, ez egy picit így rejtélyes, de érdemes belevetni magunkat a sorozatba, mert szerintem még sok izgalmat fog tartogatni számunkra.

Az igazgató volt számomra a legérdekesebb, legsokoldalúbb karakter. Nála nagyon el volt találva az, ahogy félelmet és szimpátiát kelt egyszerre, a többiek nem sok fejlődést mutattak, igazából a srácok picit egyformák voltak, de attól függetlenül az ikrekkel szimpatizáltam és drukkoltam, hogy végre a szemük elől eltűnjön a köd és rájöjjenek a titokra, ami érezhetően körüllengi őket és környezetüket.

Tank, a macska volt még, aki remekül belesimult a történetbe és megjelenésével fokozta az izgalmakat.

Az iskoláról is kell ejtenem pár szót, mert annyira érdekes, hogy nem lehet elmenni mellette csak úgy. Az amerikai oktatási rendszerbe beágyazva, prefektusokkal, bálokkal és szinte már-már Harry Potterszerű karakterekkel, vagy éppen épületekkel. A suliban még gázlánggal világítanak, ódon épületek között tanulnak a diákok és a hagyományokhoz megrögzötten ragaszkodó tanárok okítják őket, sőt ők talán többek is, mint egyszerű tanárok, mert már-már valószerűtlen az oktatási rendszerük. Azt várnánk, hogy egyszer csak megjelenik Harry és elkezd csapkodni a varázspálcájával, de ettől nem kell félni, erre nem vetemedik az író, mert ide valahogy nem is illene a csiribí-csiribá, ennél sokkal jobban a misztikum felé hajlik a történet, nem pedig a varázs irányába. Varázsolni tehát senki nem fog, de minket elvarázsol a történet, és a köd világa elkezd összeolvadni egy álmos, ködös kisváros lakóinak életével.

Egy remekül kitalált történet első része, ráadásul magyar szerzőtől! Folyamatosan fokozta az izgalmakat és ez arra késztet, hogy minél előbb elolvassam a második részt is. Felkeltette az érdeklődésemet, és elkalauzolt egy misztikus világba, ahol a feszültség folyton nőtt és újabbnál újabb izgalmak vártak ránk.

Érezzük, hogy ez még csak a kezdet.

Könyvkritikát írta: Kritta