A saga (ejtsd: szága) prózai formában szájhagyományosan őrzött, a 12. századtól kezdve pergamenre írt elbeszélés, amelyet helyenként verses betétek szakítanak meg. Nyelve szinte kivétel nélkül az óészaki nyelv volt. A saga műfaja az izlandi irodalomban volt elterjedt a 9-14. században, így a legtöbbet Izlandon írták, a műfaj nem terjedt el más skandináv területeken.

Maga a „saga” szó skandináv szó, a jelentése "történet" (az izlandi nyelvben "történelem" is). A sagák írói, lejegyzői szinte kivétel nélkül névtelenek.