Kik az orvosbárók, Ki kell egyezni az orvosbárókkal

kik az orvosbárók

Lantos Gabriella egészségügyi szakértő szerint amíg nincs súlyos, elrettentő szankció, a rendszer virágozni fog. Gyertyák a prostatitis diklofenac árából történt a fordulat? Addig is létezett magánegészségügy, hiszen a felső középosztály már a hatvanas években is járt magánnőgyógyászhoz, magánfogorvoshoz, voltak házhoz kijáró gyerekorvosok.

De az, hogy sokan kardiológiára, ultrahangra, laborvizsgálatra is magánorvoshoz járnak, az utóbbi tíz év fejleménye. Ezzel egyértelművé tette, hogy ez marad az a modell, ahogy nálunk az egészségügy szerveződik. Vagyis az orvosbárók sokkal befolyásosabb szereplők, mint az orvostársadalom jelentősebb hányadát kitevő, hálapénzhez alig jutó középkáderek, a járulékfizetők pedig úgy tartják el az állami egészségügyet, hogy maguk nem vagy csak alig veszik igénybe a szolgáltatásait.

A népszavazás megmutatta, hogy a rendszerváltozás óta túl sok idő telt el, ezért a kétezres években nem lehetett megváltoztatni az egészségügyi ellátórendszert úgy, ahogy, mondjuk, a nyugdíjrendszerbe a kilencvenes évek közepén sikerült betenni az azóta szinte teljesen letarolt magánnyugdíjelemet.

prostatitis és súlya Mert milyen prosztatitis jelenik meg

Mindennek az lett a következménye, hogy az ellátórendszer középkáderei belátták, itt soha nem lesz még olyan egészségügyi rendszer sem, amilyen Szlovákiában vagy Csehországban van, kik az orvosbárók elindultak külföldre.

És belátta a fiatal-középkorú járulékfizető kik az orvosbárók is, hogy ha nem lesz országos változás, akkor neki magának kell változtatnia: befizeti ugyan az elkerülhetetlen járulékokat, de a magánszektorhoz fordul a saját egészségügyi ellátásért, és csak akkor kik az orvosbárók állami intézménybe, ha nagyon súlyos beteg, és a magánintézményekben már nem tudják ellátni. Fotó: Hernád Géza — Mit jelent ez pénzben? A hálapénzhez képest mennyivel fizetnek többet a magánellátásért?

Kik engedhetik meg maguknak? Amikor elkezdtem dolgozni a Róbert Károly Magánkórház igazgatójaként, engem nagyon érdekelt, hogy kik jönnek hozzánk, és miért, ezért ben megrendeltem egy kutatást a Szinapszistól. Az derült ki, hogy a 20 vizelet kalkulátor 65 év közötti, aktív járulékfizető, budapesti és Pest megyei lakosoknak a 60 százaléka vette igénybe a magánegészségügyet vagy kizárólag, vagy az állami rendszert kiegészítve.

Ugyanezt a felmérést elkészítette az Affidea ben, és ők már 65 százalékot mértek. Ezt úgy kell értelmezni, hogy egy adott évben az emberek 87 százaléka megy orvoshoz, valójában tehát a teljes orvoshoz fordulóknak ez már inkább a 70 százaléka.

Egy menő orvos ma már havi 4-8 milliót megkeres

Vagyis a magánegészségügy a mindennapi élet része lett. Inkább korfüggő, hogy kik élnek a lehetőségekkel. A tipikus páciens 25 és 40 év közötti, városi, legalább érettségizett, gyermekes nő. Az idősebbek, a nagyon kis településen élők, a nagyon szegények és a férfiak kevesebbet járnak magánorvoshoz. A volt kórházamban is nagyon gyakran előfordult, hogy egy hónapra tudtunk időpontot adni egy nem túl bonyolult műtétre. Az infrastruktúra vagy a humánkapacitás korlátos?

Ember nincs. Hiányzik a középgeneráció, és nemcsak az orvosok, hanem a képzett szakdolgozók, például a műtős, az aneszteziológus és a kardiológiai asszisztensek. Találni egy olyan védőnőt, aki mosolyog, beszél angolul, tudja, mi az az ügyfélelégedettség, és még a szakmájához is ért, szinte lehetetlen. Végképp bonyolult találni egy olyan műtősfiút, aki bemutatkozik, és nem bámulja a meztelen beteget. A gyakorlott 35—50 éves generáció nagy része külföldön dolgozik.

„Orvosbárók márpedig vannak” – nyíltan vitatják Éger István lapunkank tett állításait

A feladat az, hogy itthon tartsuk a fiatalokat. Nem elég megtartó erő a jó fizetés, az emberi munkakörülmények? Ezért amikor végképp belátták, hogy az állami egészségügyben reménytelen a helyzet, az első működő ötletnek kik az orvosbárók külföld tűnt. Azt olvasták mindenütt, hogy havi 7—10 ezer eurót lehet keresni, ha már bedolgozták magukat, s ez elég vonzó volt a számukra.

Amikor rádöbbentek arra, hogy a bedolgozás nem annyira egyszerű, hogy milyen nehéz külföldön visszakapaszkodni ugyanabba a főorvosi státuszba, amiből Magyarországról eljöttek, csak akkor kezdtek el a hazai magánegészségügyben gondolkodni.

Elég világos, hogy amikor minden nyolcadik budapesti újszülött, azaz évente kétezer baba magánkórházban jön a világra, akkor egy nőgyógyász számára egy ilyen intézmény teljes értékű életpályát tud nyújtani. Ugyanez igaz a sebészek, a fül-orr-gégészek esetében, vagy azoknál, akik a nagy diagnosztikai központokban vállalnak munkát.

prosztata műtét ideje A pulóvert amikor prosztata

Az állami egészségügyből eleinte a külföld, ma pedig már a magánintézmények szívják el a munkaerőt. Egy orvos úgy tud állást vállalni egy magánkórházban, hogy profi a szakmájában, képes önállóan dönteni és gyógyítani. Most, hogy a magánkórházakban is sok és súlyos műtétet végeznek, ott is szükség van osztályos orvosokra, szükség van asszisztáló orvosra, már ott is sokat lehet tanulni a kik az orvosbárók orvosok mellett a gyógyításban. Persze az is igaz, hogy például a csípőprotézis-műtétek számát tekintve még nem jutott el olyan volumenig a magánegészségügy, hogy az ortopédiai osztályon szükség legyen osztályos orvosra.

Magyarországon az hatna, ha bebörtönöznének tíz orvosbárót és tíz nénit

De, mondjuk, egy nem túl rossz állapotban lévő beteg csípőprotézis-műtétét már el szokták végezni a magánkórházak orvosai. Plusz hozadék, hogy mivel van pénz a takarításra, egészen biztosan nem fertőződnek el a sebek a magánintézményekben, kik az orvosbárók az államiakban gyakran megtörténik. Csak hát ezek a műtétek nagyon drágák. Ők is számoltak, és azt mondták, egy picit többet fizetnek, de úgy szülnek, ahogyan ők akarnak.

Azt szokták mondani, a magyar egészségügyi ellátásba könnyebb bekerülni, mint gyógyultan kijutni. Miért érdek kórházban tartani az kik az orvosbárók A magyar állami egészségügy finanszírozása német modell szerint, úgynevezett HBCS-pontok alapján történik.

Minden ellátástípusnak van egy pontértéke, és ezt nem szeretik indexálni a költségek növekedésével. Így lehet, hogy bár időközben a költségek a hússzorosára emelkedtek, a pontok forintértéke legfeljebb ötszörösére nőtt.

A kórházak rossz gazdálkodás nélkül is, ha csak azokat az ellátásokat jelentik le, amelyeket tényleg meg kell csinálni a betegeken, eleve veszteségesek lesznek. Vannak ugyan olyan ellátási formák, amelyeket akár a tényleges bekerülési költség felett finanszíroz az OEP, de nincs olyan kórház, leszámítva a kardiológiai és az onkológiai intézményeket, amelyeknek ennyire tiszta és jól finanszírozott profiljuk lenne.

Legutoljára akkor írt róla igen hosszasan a magyar sajtó, amikor A közelmúltban a Magyar Hangnak adott igen terjedelmes interjút.

A kórházakban mindenféle osztályok vannak, az egyiknek a finanszírozása korrekt, a másiké bőkezű, a harmadiké meg csapnivalóan rossz. Amit csak rá lehet írni egy papírra, azt mind ráírják a betegre, és hogy ne legyen annyira átlátszó, gyakran még ott is tartják.

Az egyik rokonomat megműtötték lágyéksérvvel vidéken, öt napig volt bent. Kérdeztem tőle, hogy mi történt odabent. Azt válaszolta, időnként jött a nővér, és átkötötte a sebét. Egy magánkórházban ez úgy néz ki, hogy reggel bejön a beteg, megműtik, másnap mehet haza.

Ami egy magánkórházban 36 óra, egy államiban minimum öt nap, és nem azért, mert rövidebb idő alatt nem tudják ellátni, hanem mert ha nem tartják ott, éhen halnak. Fotó: Hernád Géza — A másik, ami érthetetlen, ahogyan az állami kórházban a gyógyszerekkel bánnak. Ha kell, ha nem, tömik velük a betegeket.

A prosztata és a szexuális élet gyulladása Ásványvíz a prosztatitisből

Ami van, azt hadd vigyék. Vécépapír ugyan nincs, de altató van, hát adják. A lényeg azonban ott van, hogy mi a valóságos költség egy magánkórházban, és mi egy államiban. Mi például nagyon sok miómaműtétet végeztünk. Megnéztem, hogy nálunk mennyi volt ennek az ellátásnak a valós költsége. A beavatkozást ezer forintért adtuk, amin öt százalék hasznunk volt. A magyar állami kórházak ugyanezért ezer forintot kaptak. A fejlett világban a műtéti típusok 80 százalékát egynapos sebészeti ellátás keretében végzik, gyakran endoszkópos technikával.

Ilyenkor a beteg legkésőbb 24 óra múlva hazamehet, de gyakran még aznap elbocsátják.

Az Egyesült Államokban a műtétek 64 százalékát, Angliában, Skandináviában 50 százalékát, nálunk pedig nyolc százalékát végzik így. A magyar szülő nőt három-öt napig bent tartják, Németországban hat órával a szülés után hazamehet, ha nincs panasza. Katalin hercegnő például ambulánsan szült. Mennyi pénz tűnik így el a rendszerből? Utóbbit 70 milliárd forintra teszik, bár ez elég régi adat, vagyis ma már inkább több. Annak a milliárd forintnak, ami a magánegészségügyi ellátásban megjelenik, a legkisebb része hivatalos, számlával lefedett.

Durván hangzik, tudom, és soha nem is fog megtörténni, de ez hatna. Amíg nincs súlyos, elrettentő szankció, a hálapénzrendszer virágozni fog, hiszen társadalmi igény hozta létre.

Ki kell egyezni az orvosbárókkal

Sokan vannak az alsó középosztályban, akiknek jó a kombináció, és hangosak az orvosbárók is, akiknek érdeke ennek a fenntartása. A külföld és a magánintézmények elszívó hatása mindaddig megmarad, amíg a hivatalos állami jövedelmek nem érik el a másik kettőnek legalább a kétharmadát.

  1. Ki kell egyezni az orvosbárókkal
  2. Lantos eladja a magánkórházát Nagyjából egy éve adta el a döntően nőgyógyászati proflú Róbert Károly Magánkórházat.
  3. Két napja jelent meg Az orvosbárókra megy el a pénz Mi a baj a magyar egészségüggyel?

Ön azt mondta korábban, nem méltányos, hogy a felnőtt lakosság harmada, azaz 2,7 millió ember tartja el tényleges járulékfizetőként az egészségügyet. Ráadásul nem is igazságos, mert nem a gazdagok fizetnek a szegények helyett, hanem az alkalmazottak mindenki más helyett. Ön szerint be kellene vezetni egy átlagos mértékű járulékot, mondjuk havi tízezer forintot, amit mindenki fizet, aki meg nem tudja, azt intézze az önkormányzat.

Ennyire egyszerűnek gondolja? És akkor azt kérdeztem, az nem politikai öngyilkosság-e, hogy ilyen mértékben leromlik az egészségügy.

És sajnos igazuk volt, mert az emberek beleszoktak a rendszerbe. Kinek lenne így érdeke változtatni? Ez addig így is marad, amíg az egészségügyi dolgozók masszív derékhada és a járulékfizetők nem kötnek szövetséget.

Ebben a rendszerben csak ők járnak rosszul: a beteg, aki kétszer fizet az ellátásért, és az orvos, aki nem kap hálapénzt. Csakhogy nekik nincs hangjuk.

És amíg ők tűrnek, addig nem lesz változás.

Olvassa el is