Krausz Emma
Krausz EmmaÍró - LMBTQ, Twister Media
Már gyerekkorom óta foglalkoztatott az írás. Legalább annyira szerettem egy-egy történetet kitalálni, mint rajzolni, és ez a kettő párra is talált, amikor iskolás koromban a magam és mások szórakoztatására szerkesztettem egy állatos újságot. Matricákat gyűjtöttem, azzal színesítettem a lapokat, vagy lerajzoltam a cikkekben szereplő élőlényeket. Akkor voltam igazán boldog, amikor az újságokhoz készített feladatokat édesanyám és az osztálytársaim rendre megfejtették.

Később az írás sokáig háttérbe szorult a rajzolás miatt, és csak gimnázium végén vettem elő a régebbi, fióknak írt történeteimet. A legnagyobb ihletet akkoriban a Harry Potter jelentette nekem. Ahogy sok más gyereket, engem is beszippantott, és annyira megmozgatott egy-egy kép vagy háttérvilág (honnan ered a mágia ebben az univerzumban?) hogy sorra írtam a rajongói történeteket. Ez kiváló írástechnikai játék volt, ezeknek köszönhetően számos írói hangot, munkamódszert kipróbáltam, megfigyelhettem a szövegszerkezeteket és stílusokat.

Egyre jobban érdekelt az írás, újra nekiültem saját, önálló világú történeteket írni. Eleinte sok novellával, később regénnyel próbálkoztam. Tudatosan elkezdtem kutatni írástechnikai cikkek és feladatok után az interneten. A legnagyobb elismerést a két novellám (Bárka és az Álomépítő) megjelenése jelentette az Aranymosás oldalán.

Több év is eltelt, mire befejeztem az első, Pandóra arcai munkacímű regényemet. Ez újabb energiát adott, hogy belefogjak egy másik könyvbe. Így született meg az Osztálykép. Az előolvasók kezdeti méltatásain felbuzdulva tovább dolgoztam a regényen, aztán 2017-ben beadtam a [bekezdés] program pályázatára az átdolgozott verziót. Hatalmas öröm volt, amikor kiderült, hogy nyertem.

Mindemellett nagyon sokat köszönhetek az interneten, egyetemen és munkahelyen megismert barátaimnak, akik állandó, hathatós támogatással segítették a munkámat. Saját magunk, rögtönzött írótáborai és a kávé-tea melletti több órás beszélgetések rengeteget adtak, és ezért nem is lehetek elég hálás nekik.