Contact Info

Benkő László 2017-01-07T20:06:05+00:00
Benkő László
Benkő LászlóÍró – Történelmi regények
Gyermekkoromtól író akartam lenni – mert imádtam a könyveket -, de az ilyen szilárd és mély elhatározást is csak keveseknek sikerül elsőre végbevinni. Később pályám az írástól tökéletesen eltérő vonalon alakult, a kenyeret nem azzal kereshettem meg, noha kezdetben komolyan kacérkodtam az újságírással.

Az már nem is fontos, miért alakult mégis úgy, hogy soha nem hagytam abba, még akkor sem, ha évtizedekig nem jelent meg egyetlen novellám vagy regényem sem. Talán én nem akartam elég határozottan, talán a kor és a körülmények együtt, amelyben az életem nagyobbik felét leéltem.

Most már elmúltam hatvannégy, és egy híján negyven könyvemet olvashatta a Nagyérdemű, akiknél fontosabbat az írói létben és hivatásban nem ismerek. Nekik dolgozunk, ők a kritikusaink, ők hoznak rólunk és munkánkról ítéletet. Véleményüket sosem szabad fél vállról venni.

Minden kötetemen sokáig dolgoztam, s volt, aminek kéziratát húsz év múltán vettem elő ismét a fiókból. Most már évek óta olvashatják. Fiatalként talán ösztönösen megéreztem, vannak olyanok, akiknek előbb meg kell érni ahhoz, hogy elmondhassák: író vagyok.

Leginkább történelmi regényeimről ismernek az olvasók. Nincs kedvenc időszakom, nagy élvezettel utazgatom térben és időben a különböző történelmi korok között, és azt vallom, hogy a régmúlt eseményeinek megmutatása, akár regényes formában, nem történhet másként, csakis a realitások függvényében. Hogy miért? Mert tele van társadalmunk történelmi tudásbéli hiányosságokkal, vagy ami rosszabb, vágyálmokkal, hogy ilyenek voltunk vagy amolyanok, innen indultunk vagy amonnan, stb…
A legnagyobb hiba az, ha mi, írók is vágyálmokat jelenítünk meg történelmi tényekként, mert akkor ugyanúgy hozzájárulunk a hamisításhoz, mint azok, akik évszázadokon át célként használták e módot tudatformálásra.
A történelmi regények sorában újabban a hiteles dokumentumokra alapuló életregények írását helyeztem előtérbe. Mellette szívesen feldolgozok nehéz emberi sorsokat, történelmi időszaktól függetlenül. Alapvető célom minden könyv megírása során, hogy kiemeljem a követendő emberi, erkölcsi értékeket, magatartást, összevessem azt az ellentettjével, s megmutassam, hogy soha semmi nem lehet csakis fehér vagy fekete.

Aki íráson töri a fejét, annak a reménybeli kollégának azt üzenem: csak akkor vágjon bele, ha legbelül is érzi ezt a felemelő, bár sokszor nyomasztó kényszert. Tegye, próbálkozzon állhatatosan, mérettesse meg magát. Van, amit megtanulhat, de olyan is, amit nem. Ez utóbbinak ott kell lennie az írói psziché legmélyebb bugyraiban, hogy csak a drámai érzéket említsem.
Ha sikerül rálelni az útra, boldog lesz az írásban. Ha nem, akkor ne is sajnálja, hogy nem lesz belőle soha jó író, mert akkor ez a pálya nem is neki való.