Contact Info

Halloweeni Kedvencek Szandrától

Ha már Halloween, vettem a bátorságot, és összegyűjtöttem egy kis könyves egyveleget. Remélem, mindenki talál a „fogára” valót!

Kivel is kezdeném, ha nem a kedvenc írómmal, Stephen Kinggel Pont „alkalomhoz illő” műfajban, a horrorban írt néhány emlékezetes művet. Az egyik kedvencem tőle az Állattemető. Garantált a borzongás!

Dr. Louis Creed, a fiatal orvos kitűnő állást kapott: a Maine-i Egyetem rendelőjének lett a vezetője, ezért Chicagóból az idilli New England-i tájban álló, magányos házba költözik családjával – feleségével, Rachellel, ötéves lányukkal, Ellie-vel és másfél éves kisfiukkal, Gage-dzsel. Boldogan, a szép jövő reményében veszik birtokba új otthonukat… Az első gondra az út túloldalán, velük átellenben élő öregember, Jud hívja föl a figyelmüket: a tájat kettészelő országúton éjjel-nappal olajszállító tartálykocsik dübörögnek, halálos veszélynek téve ki a háziállatokat és az apróságokat. Nem véletlenül van a közelben egy nyomasztó légkörű, ódon temető az elgázolt háziállatok számára… Az első trauma akkor éri Louist, amikor egy baleset áldozatául esett, haldokló fiú a rendelőben dadogó szavakkal óva inti az állattemetőn túli veszedelemtől. Nem sokra rá egy tartálykocsi elgázolja Ellie imádott macskáját, és az öreg Jud – jó, vagy rosszakaratból? – az állattemetőn túli, hátborzongató vidékre, a micmac indiánok egykori temetkezőhelyére viszi Louist, s ott földelteti el vele az állatot. Másnap a macska visszatér – de ocsmány jószág lett belőle: lomha, ijesztően bűzlő és gonosz. Aztán néhány békés hónap után a kis Cage elszabadul szüleitől, és szaladni kezd pici lábain az országút felé…

 

Folytatnám a sort a fiával, Joe Hillel. Nem esett messze az alma a fájától! Ugyanazon a vonalon indult el az első regényében, mint a híres felmenője. Viszont emellett megtalálta a saját egyedi hangját. Aki egy elvont kísértet-sztorira vágyik, itt az alkalom!

Judas Coyne-nak volt egy spéci gyűjteménye: egy régi akasztófakötél… egy boszorkány beismerő vallomása… egy mexikói halálpornó-video… Számtalan rajongója éppúgy ismerte a korosodó death-metal rocksztár hátborzongató ízlését, mint hírhedett ifjúkori ballépéseit. Ám a legrémületesebb, legvalószínűtlenebb darabra éppen most tesz szert, jóformán a szemünk előtt – egy internetes árverésen olyasmit kínálnak, aminek képtelenség ellenállni:

Árverésre bocsátom nevelőapám kísértetét…

Egy szó, mint száz: Jude ezer dollár fejében büszke tulajdonosa lesz egy halott ember öltönyének, melyben állítólag egy nyughatatlan szellem kísért. Jude-nak persze semmi oka félni ettől. Kísérti őt sok minden a múltból is – anya- és gyermekverő apa, kíméletlenül eldobott szeretők, elárult, cserbenhagyott muzsikustársak. Eggyel több mit számít?

Csakhogy amit a UPS egy szív alakú fekete dobozban leszállít neki, az nem közönséges, képzeletbeli szellem. Az a legvéresebb valóság.

Egyik pillanatról a másikra a legváltozatosabb helyeken kezd felbukkanni az öltöny korábbi tulajdonosa: a folyosón… a hálószobaajtó mögött… Jude imádott Mustangjának hátsó ülésén.. az ablakon túl… a tévékészülék képernyőjén… Mintha várna valamire (vagy valakire) – és egyik csontos keze egy láncon függő, fényes borotvát himbál…

A novelláiért több irodalmi díjjal is kitüntetett szerző első regénye a horror és a dark fantasy legújabb csillagának igen ígéretes karrierjét vetíti előre.

 

Az ünnep további elengedhetetlen résztvevői a különféle természetfeletti lények! „Imádom” a vámpírokat! Személy szerint az egyik kedvencem G. R. R. Martin kevésbé ismert műve – a Tűz és Jég dala sorozathoz képest – a Lázálom. Nem egy félelmetes alkotás, de a sok hasonló regény közül kiemelkedik az egyedi „vámpírfelfogásával”.

Abner Marshra, a balsorstól hajszolt hajóskapitányra végre rámosolyog a szerencse, amikor egy titokzatos idegen segítségével megépítheti álmai gőzösét, amely a legjobb istenverte hajó lesz az egész Mississippin. De mi álmaink ára? Mit akarhat a távolról érkezett Joshua York és nála is különösebb barátai, akik csak éjjelente tűnnek elő a Lázálom fedélzetén? 1857 fülledt nyarán a vén folyamördög hullámai a vér ízét sodorják magukkal…

A Trónok harcával világhírűvé vált George R. R. Martin korai regénye nem csupán nagyszerű – eredetiségével, zseniális történetével, utánozhatatlan stílusával mindent felülmúl, amit eddig a vámpírokról írtak.

A Lázálom úgy tűnik ki ragyogó mivoltában a többi rémregény közül, ahogyan a hold tündököl a Mississippi hullámai fölött. Elegáns, izgalmas, a klasszikus regényírás legjobb hagyományait felelevenítő mű, amelyet képtelenség letenni.

 

Továbbra is a vámpíroknál maradva ott van Anne Rice már-már klasszikussá vált műve, az Interjú a vámpírral. Ez is a maga nyers módján mutatja be a vérszívók világát.

Mindenkit érdekelnek a vámpírok.

Évszázadok óta foglalkoztatják a képzeletet, hátborzongató történetek hősei, elkárhozott, démoni teremtmények, az éjszaka gyönyörű vadászai, akik embervérre éhezve lesnek gyanútlan áldozataikra. Ezek a mesék olyannyira lenyűgözőek, hogy egyesek szinte már megszállottan rajonganak értük.

Talán éppen ezek a gondolatok jutnak eszébe annak az ifjú újságírónak, aki egy nap különös felkérést kap: valaki, aki azt állítja magáról, hogy vámpír, szeretne interjút adni neki. Ám bármire is számít, egy különc pozőr helyett valódi démont talál. A döbbent riporter szeme előtt megelevenednek a mesék, életre kelnek a legendák, s míg a különös, korszakokon átívelő történet kibontakozik, megismerhetjük egy szörnyeteg emberi lelkét, vágyait, ösztöneit, évszázados kutatását igazságok és válaszok után, s megtudhatjuk, hogy az egyetlen dolog, ami enyhítheti az örök élet kínját, a szerelem.

Anne Rice regényéből Tom Cruise, Brad Pitt és Antonio Banderas főszereplésével készült film, mely a vetítését követően szinte azonnal kultikussá vált a vámpírfilmek között.

 

Aki kicsit könnyedebb természetfeletti kalandokra vágyik, annak érdemes a paranormál-romantikusok között is körülnézni. Ezek közül pont egy „varázslatos” kaland akad a közelmúltban a kezembe, Deborah Harknesstől A boszorkányok elveszett könyve.

Diana Bishop, az alkímia történetével foglalkozó fiatal történész – aki akarata ellenére lett boszorkány, és azért választotta a tudományos pályát, mert így kíván megszabadulni e terhes örökségtől – az oxfordi Bodley könyvtárban ráakad egy titokzatos, elveszettnek vélt könyvre, az Ashmole 782 névre hallgató kéziratra.

Rajta kívül azonban más túlvilági lények, démonok és vámpírok is ott nyüzsögnek a könyvtárban, és az ő érdeklődésüket is felkelti az eltűnt kötet, mert olyan titkokat sejtenek benne, amelyek meghatározóak lehetnek a teremtmények – azaz a nem-emberek – sorsára nézve. Azt is meg szeretnék tudni továbbá, hogy a boszorkány-történésznő miként bukkanhatott rá erre a kivételes ritkaságra.

A Diana körül gyülekező túlvilági teremtmények központi figurája egy ezerötszáz éves vámpír, Matthew Clairmont, aki mellesleg az oxfordi egyetem professzora és az Angol Tudományos Akadémia tagja. Ők ketten elhatározzák, hogy megfejtik az eltűnt kézirat titkát. Deborah Harkness regénye ennek az izgalmas vállalkozásnak és kettőjük kapcsolatának története.

 

Ha valaki a horror-klasszikusok felé venné esetleg az irányt, itt van egy remek könyv, három alapművel: Mary Shelley: Frankenstein, Bram Stoker: Drakula, Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Mindegyik megalapozta ennek a műfajnak egy-egy irányát.

E kötet lapjain a tizenkilencedik századi angol irodalom három legsötétebb alkotásával találkozhatnak; sokan azt is mondhatnák, a teljes angol és amerikai irodalom három legsötétebb művével… és nem is lennének nagy tévedésben…

E három lénynek, akit először mutatunk be együtt, sok közös vonása van azon képességén túlmenően is, hogy olvasók nemzedékeit rémisztgetik valószínűleg vég nélkül…

E három nagy szörnyeteg csodálatot és rémületet vált ki az olvasók elméjében. A leggyakrabban arról feledkezünk meg, hogy mindhárom könyvnek sikerül átugrani a valóságon és belépni a teljes fantasztikum birodalmába… de ugrás közben mi sem maradunk hátra, hanem valamiképp, bűvös és csodás módon, életünk nagy kalandját is megtapasztalhatjuk. És ez legalábbis több mint „jó”! Ez nagy siker.

(Stephen King)

Másik klasszikus mestere a rémtörténeteknek Edgar Allen Poe, a Rejtelmes történetek című könyvében elbeszélések formájában érdekes egyveleget kapunk: az élve eltemetéstől kezdve a beszélő halottakig. A könyvből nagyon ajánlom a Ligeia-t!.

A. Poe elbeszéléseiben „mennyből, vágyból” vett álmok repítenek minket a rémekkel teli oldalakon… Macskák, szellemek, múmiák: érthetetlen szereplői egy delíriumnak… Rejtelmes, megmagyarázhatatlan történetek, melyeket mi csak akkor érthetnénk meg, ha tudnánk, érzékelnénk, hol a határ valóság és álom közt… De addig is engedjünk az illúziónak, szippantsuk be a különös érzés illatát, és vigyázzunk, ne párologjon el, mert maga után mély űrt hagy…

 

Gondolva azonban azokra is, akik esetleg nincsenek oda sem a horror, sem pedig a paranormális művekért, tudok ajánlani egy jó könyvet a thriller kategóriából, Sarah Paingborough: Ne higgy a szemének! Ez a könyv engem teljesen az orromnál fogva vezetett.

Tisztelt Olvasó! A Ne higgy a szemének! a szerelem sötét oldaláról szól. Arról, hogy megpróbálunk rájönni: ki lehet a másik ember, a szenvedély, a szépség, a szavak mögött. Mert vajon melyikünk őszinte mindenben és mindig, mindenkihez? Főleg ahhoz, akit a legjobban szeret? – Sarah Pinborough

Ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik.

Louise, a fiatal titkárnő talán élete férfijával találkozik egy bárban, de a csók korainak bizonyul, különösen, miután hétfőn a munkahelyén megpillantja új főnökét, Davidet – aki persze nem más, mint a férfi a bárból. És naná, hogy felesége van.

Ami ezután történik, az minden, csak nem megjósolható. Hiába kombinál az olvasó, előbb-utóbb leesik neki, hogy ebben a szokványosnak látszó szerelmi háromszögben igazából semmi sem szokványos. És felesleges lenne arra intenünk, hogy inkább ne kedveljen meg egyetlen szereplőt sem – úgyis képtelen lesz ellenállni. Mígnem egy ponton, amikor a legjobban aggódik majd az illető sorsa miatt, ráébred: nem is őt kellett volna féltenie!

Sarah Pinborough regénye nem egy szerelmes történet, egy krimi és egy thriller szimpla keveréke.

Sokkal félelmetesebb annál. Mert Pinborough regénye elkísér. És nem hagy nyugodni.

Ne higgy ennek a könyvnek!

Ne higgy a szereplőknek!

Ne higgy saját magadnak se!

És történjen bármi, senkinek se áruld el a végét!

Sarah Pinborough az Egyesült Királyság egyik méltán népszerű, sokszoros díjnyertes romantikustörténet- és krimiírója, akinek neve az egész világon ismert. Ne higgy a szemének! című regényét 19 nyelvre fordítják le, s a magyar kiadást már hetekkel az angliai bemutató után kezükbe vehetik az olvasók.

Végül, de nem utolsó sorban ismét egy thrillert szeretnék a figyelmetekbe ajánlani! Mégpedig Karin Giebeltől a Csak egy árnyék című könyvet. Egy elég sötét hangulatú mű, de az egyszer biztos, hogy „bemászik” az ember fejébe!

Erősnek hitted magad. Legyőzhetetlennek.

Piedesztálod magasából azt képzelted, irányíthatod a világot.

Manipuláltál – préda leszel.

Uralkodtál – rabszolga leszel.

Normális életet élsz, sőt, inkább irigylésre méltót.

Sikerült elismerést kivívnod, megtalálnod a helyed a világban.

És akkor egy napon…

Egy napon hátrafordulsz, s meglátsz magad mögött egy árnyékot.

Attól a naptól fogva üldöz. Szakadatlanul.

Csak egy árnyék.

Nincs arca, nincs neve. Nincs megfogható indítéka.

Követ az utcán, lekapcsolja mögötted a villanyt, felbontja a postád.

Megfigyel még a legintimebb pillanataidban is.

A rendőröknek hiába szólsz: pszichiáterhez küldenek.

A barátaid furcsa szemmel néznek rád, majd eltávolodnak tőled.

Senki nem ért meg. Senki nem tud, senki nem akar segíteni neked.

Egyedül vagy.

Nem: a félelem folyton veled van.

Ahogy az árnyék is.

Ott van a hátad mögött, az életedben.

Vagy csak a fejedben…?

Mire megérted, már túl késő.

 

Parancsoltál? Tanulj engedelmességet.

Megvetettél? Tanulj tiszteletet.

Élni akarsz? Halj meg csendben…

 

Remélem tetszett nektek ez a kis összeállítás! Várjuk a ti ötleteiteket is, milyen könyvvel érdemes eltölteni október utolsó estéjét!

Vhrai (Szandra)

2017-10-31T11:17:27+00:00