Contact Info

Interjú Gabriella Eld írónővel

Jordan Norris senki, aztán hirtelen mindenné válik egy olyan világban, aminek létezéséről eddig sejtelme sem volt. Ahol vámpírok, elementálok, Síkurak, a Pokol urai, pánok, tündérek, fenevadak élnek. Ahol dúl a háború, és mindenki Jordan segítségére vár, de neki egyetlen emléke sincs a múltról. Erről a csodálatos, rejtelmekkel teli világról kérdeztük az írónőt, Gabriella Eldet.

Egyre többen olvassák a sorozatod, és az ismeretséged is folyamatosan nő. Milyen érzés ez 19 évesen?

Gabriella Eld: Néha nagyon fárasztó a média része, de alapvetően nagyon szeretem csinálni és hatalmas öröm olyan emberekkel találkozni, akik olvasták és szerették a könyveimet. Nem adnám semmiért ezt az érzést; az írói lét kétségtelenül mozgalmasabbá és színesebbé tette az életem. ☺

Melyik a kedvenc könyved? (Persze a sajátjaidon kívül :D)

GE.:Nem győzöm futtatni Ellis Nullánál is kevesebbjét, ami nálam valahogy ezernél is többet ér. 😀

Most térjünk rá a köteteidre. Miért döntöttél úgy, hogy a pokol urait fizikailag nyomorék testbe helyezed?

GE.: Azt hiszem, nem tudatos döntés volt. Jonathant eredendően látáskárosultnak (hellyel-közzel) álmodtam meg, de Gok egészségesnek született. Aztán menet közben alakult ki neki is minden testi nyomora és betegsége. Luka egyébként fizikailag teljesen egészséges, csak nem épelméjű. Most jövök rá, hogy még sohasem gondoltam így végig, hogy tényleg mindenki sántít valahol… 😀

Némelyik karaktereid kapcsolata többet sejtet, mint szimpla szeretet. Nem zavar, hogy hogyan reagálnak erre az olvasók?

GE.: Én nagyon elfogadó embernek tartom magam és a karakterek viszonyulása egymáshoz nem véletlen. Lehet, hogy van valami több, lehet, hogy nincs; mindenkinek a fantáziájára bízom, hogyan ítéli meg őket külső szemlélőként, illetve, hogy el tudják-e fogadni ezeket a viszonyulásokat. De összességében azt kell, hogy mondjam, nem zavar, mert elsősorban nekem kell, hogy megfeleljen a történet.

A Síkurak számomra meglepetést okoztak. Miért pont a víz és a tűz lett nő?

GE.: Lehet az én saram, de nem tudom komolyan venni a női „gonoszokat”. A víz elemet sohasem tartottam negatív elemnek, a sztereotipikusan „rossz és pusztító” elem általában a tűz. Na, éppen ezért a tűznek is egy pozitív elemnek kellett lennie jelen esetben. És mivel a levegő eleme maradt meg utolsónak, mint soros gonosz, ez alapján lett a Levegő ura férfi, míg a Vízé és a Tűzé nő.

Honnan jönnek ezek a fergeteges névötletek?

GE.: Mindig a nevek jönnek először és jönnek ezek mindenhonnan, a rendszámtábláktól kezdve (Gok) a visszafelé olvasott szavakig (Lien). Van, hogy akad egy név, ami tetszik, de túl egyszerű, így kiveszek belőle néhány betűt vagy belerakok néhányat (Siddhart, Lothario). Van, amelyik egyszerűen tetszett (Nestor, Robin, Owen, Ingeborg). Aztán vannak, amiket kitaláltam pár szabad percemben (Evon, Delbard). Akadnak történelmi vagy mitológiai személyek is (Merkator, Freya). A vámpírurak, Laniusok, neve nyilvánvalóan árulkodó, ahogy a Halál nevei is (valójában ennek az öt karakternek nincsen valódi neve, a jelentsük az, ami számít). De akad olyan név is, ami tisztelgés egy zenekar előtt, akiket akkoriban hallgattam, amikor megalkottam a karaktert (Brielle, Jordan).

Hardcorefantasy-betegség számomra, hogy egy-egy könyvben mindenkinek kiolvashatatlanul hosszú „fántázis” neve van, így nem vetem meg a beceneveket, tehát sokszor egy-egy név megalkotásánál szem előtt tartom, hogy ha túl hosszú, könnyen becézhető legyen.

Odell nem semmi, de a Pati kegyetlenségétől is kiráz a hideg. Ha muszáj lenne, melykőjük keze alá feküdnél be inkább?

GE.: Ez egy roppant kegyetlen kérdés, de minden bizonnyal Odellt választanám. Elég alacsonyra saccolom a fájdalomküszöböm, szóval itt is, ott is halnék, csak gyanúm szerint Odellnél egy kicsivel tovább bírnám. De tényleg csak kicsivel.

Ki az általad teremtett legkedveltebb szereplőd?

GE.: Melyik kezembe harapjak? Általában Robint szoktam mondani, mert nagy utat megtett a 2012-es születése óta, mint legidősebb karakter a Jordanben, de mindnyájan kedvesek a szívemnek. Tényleg emberként tekintek rájuk, és úgy is beszélek róluk, mintha régi haverok lennénk (ijesztő). Mindnyájukat szeretem egyébként.

Az Odaát sorozat szerepet játszott a fantasy világod megteremtésében?

GE.: Nos, nem igazán. A világot teljesen egyedül teremtettem, de a lényekben inspirálódtam, méghozzá egy szerepjáték bestiáriumából mellékszereplők, illetve ellenfelek szintjén, de hozzá kell tennem, hogy semmi sem került bele a könyvbe módosítás nélkül. Ám megjegyzem, hogy a Halhatatlanok, a fenevadak és az erdőszellemek is saját találmányok és igen büszke vagyok rájuk.

A Remények Jordan számára olyan brutális befejezést kapott, ami kiveri az olvasók biztosítékát. Nem félsz/féltél attól, hogy nagyon megosztó lesz ez a végkifejlet?

GE.: Iszonyúan féltem. Az egésztől. Nem tudhattam, hogy egy-egy első könyvet olvasónak, akinek tetszettek az agancsok meg a sötétben vibráló bőrű elementálok, hogyan fog majd feküdni egy egészen más típusú fordulat. Egy erőszakos, véres és kíméletlen történet az első, könnyebb lélegzetvételű után. Aztán mostanra már úgy vagyok vele, hogy bárki bárhogy reagál, nem tudok és nem is akarok rajta változtatni.

Nagyjából mikorra várható az utolsó kötet?

GE.: Én szeretném a legjobban tudni, de sajnos egyelőre még megközelítő választ sem tudok adni. Fogalmazzunk úgy: az még a jövő zenéje.

Elcseppentenél valami információt a tűkön ülő olvasóknak a befejező részről? 

GE.: A történet végérvényesen kettéválik. A második kötetben már szólt egy fejezet arról, mi is fog történni Gokkal a jövőben (ugyanis igen, ő kapja meg az egyik szálat). A Montgomery-szálat tiszta szenvedés és vicc volt egyszerre írni, igen sokat szórakoztam rajta (jelentem: a saját vicceimen való nevetés a harmadik részre sem lankadt). Az eddigi leghosszabb rész lesz és fél évvel az erdőmélyi csata után játszódik majd. A kettő függővége belecsúszik az elejébe, de nem sokat időzünk majd a csatatéren.

A történet egyébként hátat fordít mindennek, amit eddig mutatott és már biztosan tudom, hogy recenziót ajánlok meg annak, aki nagyjából be tudja saccolni, merre megy tovább a sztori. 😀

Köszönjük szépen Gabriella Eldnek az átfogó interjút, további sok sikert a köteteihez, már nagyon várjuk a harmadik részt! =)

Interjút készítette: Evelin

2017-09-07T12:44:02+00:00