Contact Info

KockaCica – Amikor “csak” olvasok

Sokan azért vágnak bele a könyves bloggerkedésbe, mert úgy gondolják, milyen jó buli azt csinálni, amit szeretnek, és aminek tárgyát  ingyen meg is kapják. Hát kell ennél több? Van egyáltalán jobb annál, hogy az ember csak olvas, és ezért meg is kapja az adott könyvet? Lehet, hogy nincs, de az igazság az, hogy nem így működik mindez, mert sokkalta bonyolultabb, és több energiabefektetést igényel, mint azt elsőre gondolnánk. Nem csak arról van szó, hogy elolvasok egy könyvet és irkálok valamit. Nem. Ez egy munka, amit szívvel-lélekkel és nem kevés energiával kell elvégezni. Hogyan? Most elmesélem az én verzióm;)

Első lépésként számba kell venni az IDŐt, igen magát a nagybetűset. Hogy miért? Mert nagyon is meghatározó, gyakorlatilag a vázát adja egy-egy projektnek. Tehát fontos meghatározni azt, mennyi idő szükséges egy könyv elolvasásához, és a belőle születő recenzió megírásához, majd kitalálni azt, hogy ez az időintervallum hogyan fér bele a mindennapokba. Nálam ezt igencsak nehéz belőni az iskola miatt. Pont ezért 2-3 könyvet szoktam kérni egy-egy projektre, mert a tanulás, az ingázás, és a ki tudja mik mellett, amik mindenki életében váratlan feladatként felmerülnek, több nem nagyon férne bele az adott hónapba. Ráadásul szeretem magam tartani a határidőkhöz, mert magamban csalódnék, ha másnak okoznék ezzel fennakadást, vagy plusz munkát. Persze van, hogy a buszon való olvasásnak köszönhetően hamarabb végzek a könyvekkel, de ezzel nem nagyon lehet számolni. Viszont nagyon hasznosnak bizonyulhat ez az idő, ha soron kívül beesik egy könyv, vagy ha visszatérek a saját (nem kiadótól kapott) könyveimhez, és azok recenziójához.

Második lépésként jól észbe kell vésni, hogyha könyv van nálad, akkor legyen sok-sok cetli, és egy ceruza is. Legalábbis nálam elengedhetetlen, hogy olvasás közben itt, vagy ott, egy mondatnál fel ne jegyezzek valamit, vagy ki ne emeljem, mint tetsző idézetet. Ha éppen akkor a bennem kavargó érzelmek hatására megszületett gondolatot nem firkantom egy cetlire, és teszem a megfelelő oldalra, akkor örökre elveszik az, a talán hasznos gondolat az elmém egy mély bugyrában. Szóval a lényeg: cetli és hegyes ceruza mindig legyen nálad!

Harmadik lépésként jön maga a recenzió megírása. Ez a legnehezebb mind közül… Nehéz, mert meg kell találni a megfelelő időpontot, a nyugodt helyet, és az ihletet a megírásához, és még így is van, hogy órákig tart. Nehéz, mert úgy kell megfogalmazni a felgyülemlett érzelmeket és tapasztalatokat, hogy az semmi fontosat ne áruljon el a könyv történetéből, mégis legyen megkapó, ne legyenek benne ismétlések (szinonima szótár a barátunk), és alkosson kerek egészet. Nehéz, mert fontos éreztetni a sokszor fellelhető, a konkrét történéseken túl mélyebb, akár lelket megérintő rétegeket egy-egy könyvben, ami nyilván másként érint minden olvasót. Nehéz, mert órákat lehet a jegyzetek elolvasásával (tehát az akkori érzelmek, ötletek, találgatások, tapasztalatok), és a könyv elolvasása után előkerülő gondolatok összefésülésével eltölteni. Nehéz, mert nyilván egy nívós, nem hirtelen összecsapott írást szeretnék kiadni a kezem alól, ami a kiadó felé a legkisebb gesztus/fizetség a könyvért, ám ez nagy nyomást is tud az ember vállára helyezni. Mindezek után pedig a legnehezebb az, hogy ki kell választanom egy szuper idézetet (az ezer meg egy közül), majd egy képet is, hogy idézetes képet csinálhassak belőle, ami legalább egy hangyányit tükrözi a könyv hangulatát, amit nem olyan könnyű egy képben, és egy mondatban átadni…

Mégis, mindezek ellenére, imádom ezt csinálni! És nem is ellenére, mert az egész folyamatot élvezem, még ha olykor a mindennapok mellett tud nyűg is lenni, még ha van olyan, hogy egy hónapot várat magára az ihlet, még ha a feje tetejére áll is a világ, szeretem ezt a “munkát”! Szeretem, hogy az olvasás iránti szenvedélyem így kinőtte magát, és hogy minden velejárójával együtt sem utáltam meg, sőt még inkább szeretek “csak” olvasni.

De meg kell, hogy említsem azt is, mit nem szeretek… Nem szeretem, hogy sokan nem látják mindazt a belefektetett energiát, amit ez a munka megkíván. Nem szeretem, hogy egyesek ingyen szerzett könyvnek fogják fel az egész folyamatot. Mert annak ellenére, hogy ez egy szórakozás, egy olyan elfoglaltság, amely örömöt okoz, igen is vannak nehézségei, amiket meg kell ugrani…

Nos, valami ilyesmit, ehhez hasonlót, ilyesfajtát kell elképzelned, amikor “csak” olvasok.

KockaCica

2017-08-10T13:59:55+00:00