Contact Info

Csak két dolgot látnak: az ingyen könyvet és a kritikát – Evelin

Szóval, ott kezdem, hogy engem az a szerencse ért, hogy könyves bloggerként csatlakozhattam a Kildarához. A Kildara által sok kiadót megismerhetünk, de ebből az olvasók csak két dolgot látnak: az ingyen könyvet és a kritikát. Pedig ennél jóval összetettebb dologról van szó. Nézzük, hogy nekem mi a rutinom egy projekthét alatt.

Először is, ha sikerült az egyeztetés a kiadóval, akkor kiválaszthatom a számomra érdekes könyveket a felhozatalukból. Ez nálam körülbelül 3 darab szokott lenni, ha átlagosan van időm olvasni. Ennyivel biztosan megbirkózom, nem futok ki az időből. Nagyon fontos, hogy ne vállaljam túl magam, mert a recenzió az, amivel lényegében fizetek a kiadónak a kötetekért. Olyan nincs, hogy megkapom a könyvet és kész. Ez egyfajta munkafolyamat, bár nyilván igyekszik az ember nem kötelességnek, hanem szórakozásnak tekinteni. Ettől függetlenül mindig van határidő, így tehát elsőbbséget élvez minden mással szemben. Vagy legalábbis én ezt így gondolom. Ilyenkor eszembe jut, hogy mindig megkérdezik tőlem, hogy van időm ennyit olvasni? Hát így. Nyilván a tanulást nem hanyagolhatom el, de úgy osztom be az időm, hogy egy nap legalább annyi jusson az olvasásra, mint másra. Igen, minden nap olvasok legalább egy kicsit.

Szóval ezek a könyvek „cserealapok”, „munkaeszközök”, bár ezek nem annyira pozitív szavak. Ez a valóság, de én akkor sem így gondolok rájuk, hanem nagyon is pozitívan: sokkal elégedettebb vagyok, ha a kötet olvasása után másokkal is meg tudom osztani a véleményem, írok róla, sokat foglalkozok vele, mintha csak felraknám a polcra és kész. Ezáltal jobban meg is marad a történet, később pedig nagyon jó visszaolvasni a részletes véleményem. Összefoglalom tehát, hogy hogyan néz ki az, amit csinálok. A könyv kiválasztása és megérkezése után mindig hirdetem egy kicsit az adott kiadót. Mert megérdemli, és mert úgy érzem, hogy ezzel viszonozhatom kicsit azt, hogy szó nélkül támogatják a munkánkat könyvekkel. Képeket teszek fel, megosztom a bejegyzéseiket, esetleg molyon csinálok kihívást – és ezeknél mindig feltüntetem, hogy melyik kiadó. A Kildara játékot is csinál mindig, ami nagyon szuper, mert sok embert megmozgat. És ugye ezután következik az, hogy olvasok. Ez nem különbözik a megszokottól, csak annyiban, hogy van határidő. Az idő mindig elég szokott lenni nekem, nagyon gyors olvasó vagyok, szóval ezzel nincs baj. Csakhogy utána meg kell írnom a kritikát, ami már több idő.

Szabály nálam, hogy ha lehet, akkor addig nem kezdek új regénybe, amíg nem írtam az előzőről. De ha nincs kedvem, vagy nem jönnek a gondolatok, akkor nem erőltethetem, mert abból semmi jó nem lesz. Így néha heteket tudok ülni egy recenzión, mire megfelelőnek találom. Ez pedig nem minden, mert nagyon szeretek két bekezdés közé kedvenc idézetet rakni az adott könyvből, lehetőleg spoilermentesen. Ezeket is ki kell választanom, és amikor molyon több száz idézet van fenn egy könyvből, akkor kicsit sokáig tart végigpörgetni. De ezeket nem hagyhatom ki, mert hangulatot adnak a bejegyzésnek. A végén pedig értékelem is egy skálán a kötetet, ami szintén nagyon nehéz, mivel más, ugyanolyan pontozású könyvvel is össze kell hasonlítanom, hogy tényleg egy szinten állnak-e.

Így készül el egy bejegyzés, ezután „már csak” az van hátra, hogy mindenhol megosszam, felhívjam rá a figyelmet, és ehhez szükséges egy figyelemfelkeltő, rövid kiemelt rész a bejegyzésből, amivel hirdetem, illetve egy frappáns cím, ami nekem ritkán jön össze. 😀 Mindezek után is úgy érzem néha, főleg, ha egy nagyon jó könyvet olvastam, hogy legszívesebben megvettem volna, hogy ezzel támogassam az írót. Így azzal támogatom, hogy írok róla, reklámozom, hogy sokan megismerjék, megvegyék, mégis gyakran azt a visszajelzést kapom, hogy „tök érdekes, felkeltettem az olvasó érdeklődését ez meg ez iránt”, de nem veszi meg. Kölcsönkéri – akár tőlem –, vagy letölti, vagy bármi, csak ne kelljen rá pénzt költeni. Márpedig csak ezzel tudjuk azt jelezni az író felé, hogy jó, amit csinál, és folytassa. Én soha nem sajnálom a pénzt könyvekre, és ha másoknak ruhákra megy el a fizujuk, én nyugodtan mondhatom, hogy az enyém könyvekre, hiába kapok recenziós példányokat. Erre bíztatok minden olvasni szeretőt. Vagy ott a könyvtár, de semmiképp ne a bloggertől kéregessetek, mert ő a kiadótól recenzióért cserébe kapta, nem azért, hogy mindenkinek odaadja, és senki ne vegye meg.

Bár sok a munka a bloggal, de minden elolvasott könyvemről próbálok írni, és viszonylag objektív mérceként szolgálni a jó olvasmányok megítélésében. Ez a munkám, a hobbim, a célom, és imádom csinálni.

2017-06-02T10:36:19+00:00