Contact Info

Légy te is blogger, vagy ne – Norina

Trollok és egyéb okosok

Avagy így légy Te is BLOGGER – vagy ne
(Ez a bejegyzés hosszú évek tapasztalata. Nem a közelmúlthoz kötődik.)

Hét igencsak rövidke év van mögöttem. Élményekkel, új ismertségekkel teli időszak. Szeretem az új dolgokat, mert szeretek tanulni, illetve fejlődni.
Most viszont beszéljünk azokról a háttér információkról, amikkel sok ember nincs tisztában.
Jöjjön az, ami kimaradt a napi sztorikból. Egyetlen élményem után sem írtam le ezeket, pedig már rég le kellett volna. A napokban szóba került, hogy mennyire tökéletes mindenki élete. Nem, egyáltalán nem az. Csak minek a rosszal foglalkozni, ha van minek örülni!? 🙂

A blogger élete sem álom, mert ő is igényli néha, hogy ne bloggerként járjon el, bár nem. 😀 Tévedtem, a jó blogger szereti a szakmáját és így a szabadidejében is műveli. Mert nem csak a munkája, a szenvedélye is. Mint az óvónőnek a gyerek, a kalaposnak a kalap, a festőnek a festék, a lakatosnak a zár, a halásznak a hal, a földmérőnek a műszer, az írónak a toll, a bloggernek a technika.

Ma már úgy gondolom, hogy blogger típusokat különböztetünk meg, szépségápolás, kritikaírás, saját élet, otthon berendezése, sütés-főzés, kitalált történetek témákban.

Például:

Kritikaírás: filmek, zenék, művészeti ágak, sportok, könyvek.

Könyves Bloggerként megosztod, hogy elolvastál egy könyvet és, hogy milyen véleménnyel vagy róla. Elmondod, hogy neked tetszett vagy nem tetszett és ezt jobb esetben meg is indokolod. Rosszabb esetben úgy alkotsz véleményt, hogy vádaskodsz, vagdalózol és ennyi. Ez egyébként kb. senkit sem érdekel. De az sem, ha azt írod, hogy tetszett, mert jó volt? Mi volt jó? Indokolj, érvelj, fejtsd ki. Szerintem vigyél bele személyiséget, nem, ha baj, ha csak krimiket szereted és az, sem ha csak a romantikát, a lényeg az indokláson van. Ha azt akarod, hogy valaki leszerződjön, veled ne vedd fél vállról. Suli és munka mellett egyébként szerintem napi egy könyvet képtelenség elolvasni. Vállalj havi 1-et addig, amíg nem tudod, hogy ezzel mit akarsz elérni, lehet nem is ebből akartál megélni, de lehet, hogy mégis ebből fogsz, mert dolgoztál rajta. Nagyon sok időt kell rászánni szerintem. Nálam ez úgy működik, hogy esténként tv helyett, mert én spec nem szeretem a sok reklám miatt, fogok egy könyvet és azt olvasom elalvás előtt. Ha csak 1 óra jut rá, akkor egy, de egy rutin. Vagy reggel mostanában nem sietek sehova, így felkelek én is időben, és a nap kezdete előtt olvasok 1 órát. Mindegy hogy melyik időpontban a lényeg a rendszerességen van. Amint egy nap kimarad, már hiányzik is. Viszont ha napi 1 órát olvasok, bár én elég gyorsan olvasok, akkor is 3 hét egy könyv plusz egy hét mire írok is róla vagy nem, mert más dolgok után futok és elmarad. Az ideális, szerintem, ha az ember elolvasás után kb. 2 nappal kezd el írni a könyvről, amit olvasott. Soha, semmiképpen sem közben, olvasás alatt írni is nem igazán hiteles. Kell egy összkép, egy benyomás, egy kapaszkodó, hogy hagyott bennem nyomot a könyv, vagy holnapra elfelejtem. És kb. megírás után még 2 napra kéne újra olvasni, hogy akkor a hibák is előbukkanjanak és csak ezután közzé tenni. Nos ki csinálja ezt így kérem szépen? Na ugye, hogy senki? És miért mert nem szánunk rá időt, vagy mert nem is érdekel igazán.

De tételezzük fel, hogy fölállású Blogger vagy és ebből meg is élsz. Tehát pénzt viszel haza. Nem csak ajándékcsomagokat, recenziós példányokat, hanem fizetést. Mert ugye a munkáért ez az első dolog, ami jár, pontosabban járna. De ezt a mai napig nem sokan gondolják így. Sajnos. Egy: attól, hogy blogot vezetsz még nem vagy blogger. Attól, hogy könyvet olvasol még nem vagy kritikus. Mert bizony mindezt tanulni kell. Nem elég csinálni, nem elég megosztani az életed, nem elég kitárulkozni. Nekem a napom 65%-a tanulással telik, próbálok fejlődni és kérdezni a nálam ügyesebbektől, de még azoktól is, akik nem ügyesebbek, de próbálkoznak. Itt, is mint, minden más munkánál főként az a probléma, hogy az ember azonnal akar mindent. Nem szabad. Tegyél le először valamit az asztalra. Például, hogy értsd miről is beszélek. Légy kitartó, össze tudnám számolni egyetlen kezemen, hogy mennyien támogattak 2010-ben, és azt is, hogy az óta az elmúlt 7 évben mennyien biztattak. Nem árulok el titkot, hogy több volt a kritika, mint a pozitív szó. És? Annyi baj legyen. Még mindig itt vagyok nem adtam fel és nem buktam bele. Szóval már az is egy erény, ha kitartó vagy.

Könyvkritika!? Próbáltál már könyvet írni? Nem? Nem vagy vele egyedül sokan nem. Tudod, hogy mivel jár? Mennyi energia? Mennyi munka? Mennyi kutatás? Mennyi áldozat? Nem hiszem. Először talán járj utána, hogy mi is az, amiről véleményt alkotsz. Néha akár olyan nyersen, amilyen nyers te magad vagy, de belegondoltál már abba, hogy ha veled lenne, valaki ennyire nyers te mit szólnál, hozzá? Első lecke, kérlek, mielőtt elolvasol egy könyvet, nézd meg ki írta. Nézd meg mit tett le az asztalra, nézd, meg hogy mennyi munkája volt benne és építő jelleggel dolgozd ki a kritikád, úgy, hogy ha azt te kapnád, ne megsértődj rajta, hanem azt mond, köszönöm, hogy erre figyelmeztettél. Mindig érdemes a másik fejével is gondolkozni. Azzal a fejjel, akinek szól az írásod. Légy becsületes, ne arctalanul, álnéven, elbújva írj. Vállald fel, amit csinálsz. Ne troll legyél, légy kritikus.

(ezt a szálat még tudnám folytatni, de sztem ez több bejegyzésem, cikkem témája is lehetne)

Utazó Bloggerként

Az utazás a világ legcsodálatosabb dolga, tehát nem panaszkodásnak venni, amit mesélek. De tény, hogy 1,5 óra után elülöd a segged az autóban, tény, hogy alig várod, hogy fölállhass, tény, hogy ilyenkor nem mindig, azaz első gondolatom, hogy szaladjunk, nézzük meg a nevezetességet, mert az jó kép lehet a blogba. Néha csak kiszállok, az autóból leülök egy padra és ülök. Annak ellenére, hogy az autóban már laposra ültem a fenekem, mert az utazás tetszik, nem tetszik igenis fárasztó! Ki lehet próbálni, hogy fél 8-tól egy irodában jobb, vagy teázni, reggelizni, újságot olvasni majd várni, hogy mi lesz az aznapi teendő. Vagy autóban ülni adott esetben egyedül, haladni órákon át a pályán és magadba röhögni a reggeli rádión, már amikor szól. Hiszen a térerő nem mindig jó barát. Mindezt nem ritkán éhesen, mert ha szerencséd van, hajnalban kelsz, de mi összenézed, hogy biztos mindent eltettél, már ott a 9 óra és rádöbbensz késésben vagy. Szóval étlen-szomjan belevágsz az útba. Pályán vagy méreg drága kutas kaja marad, vagy lehajtasz és keresel egy kis pékséget vagy próbálsz vezetés közben majszolni vagy megvárod, mire odaérsz, és akkor beszédülsz az éhségtől. Ami azért nem ritka eset. Persze mindenkinek arra van ideje, amire akarja. 😀 Hogyne. 😀 Napi 5 óra alvással, talán. Lehetséges. De mi van ha nekem nem megy, mert egyszerűen, ha nem alszom ki magam kibírhatatlan vagyok. Meg egyáltalán. Mindenki más, valaki elégedett 5 óra alvással és teljesen boldog, ha ennyi jut neki. Én nem. Tehát ismét rossz vagyok. 😀 Jó alvó. 😀 8 óra, az ami nekem kielégítő. De, megint csak azt mondom, hogy ott vannak a határidők és a rengeteg elő, illetve utómunka.

Jó oldal: a megérkezés pillanata a délutáni órákban. Mennyei, amikor csak fogod magad és eldőlsz az ágyra és azt érzed, hogy hazaértél. Végre a kényelem az első. Laza vacsi, rövid wellness, egy kis fotózkodás, éjjeli séta a szakadó esőben, de a tudat, hogy souvenir már beszerezve igazán megnyugtató.

Előmunka: Nem szabadidős tevékenység, az, amikor egy adott helyről keresgélsz, olvasol és azt összeállítod magadnak. Mert időben megint azt kell mondanom, hogy ez sem kevés. Ha jól akarsz előre tájékozódni, hetek, mire mindent felfedezel és még így tapasztalsz útközben váratlan dolgokat. Esetleges elő írások, egy jó, vagy elfogadható írás körülbelül 2-3 óra alatt készül el. Pláne, ha saját véleményt akarsz megfogalmazni még több, akkor is ha folyamatosan ütöd a klaviatúrát és nem nézel se jobbra, se balra. Nem iszol meg közben egy pohár vizet. Nem nézel rá az e-mail-edre. Nem tartasz, semmiféle szünetet csak gépelsz, aztán jó esetben van időd visszaolvasni, mert az nagyon fontos tényező tud lenni. Szóval, bármennyire is szép semmit érő tevékenység az írás néhány ember szerint, egyáltalán nem az. Ki lehet próbálni. 😀

Jó oldal: Tény, hogy ott írsz, ahol csak szeretnél, amennyiben van laptop és wifi a közelben. Ágyon fekve, földön ülve, medence mellett, kreatív szobában, vagy a bárpultnál.

Fényképek: Az előmunka részesei. Ugyanúgy fotózol, vagy képernyőmentést készítesz. Próbálod valamelyest érdekessé varázsolni az előzetes cikkedet is, hogy felcsigázd az érdeklődést, hogy legyen olvasód, vagy számodra elfogadható legyen, a cél teljesen mindegy ebben az esetben. A képekkel való babrálás megint csak idő. Erre azt mondanám, hogy egy olyan poszt, amin látszik, hogy nem összecsapott minimum 5 óra alatt készül el és ez még nem a plafon idő csak a minimum. Igényességtől, kreativitástól, hozzáállástól is függ.

A helyszínen töltött idő: Lehet ez 3 vagy 4 nap, de lehet ez egy hét vagy 10 nap is. Amennyiben az utazásod célja a munka, hogy ez a hivatásod, ezt a foglalkozást választottad magadnak nem szól teljes mértékben a lazításról. Persze szép dolog az emberi irigység, mert biztosan minden bloggernek ismerős mondatok, szófordulatok következnek, hogy irigykedünk rád, de jó neked, miből finanszírozod az utazásaid. Nekem se munkám, se lehetőségem, se képzettségem, se affinitásom, de te olyan szép helyeken jársz.. hogy csinálod? Én is akarooom! – no egy következő posztban, majd ez is lesz téma. 

Egy reakció:

1. Dolgozok érte! Ugyanis a lehetőségek kutatása is munka. Ugyanolyan foglalkozás, mint három műszakban bejárni egy gyárba. Csak mondjuk a három műszak után leteszed a lantot, ott hagyod a gondokat és úgy lépsz ki az utcára, hogy szabad vagy. Önmagad lehetsz. Egy blogger sokszor nem teheti ezt meg. Bár én hiszek abban, hogy hosszú távon az ember nem képes megjátszani magát, de azért lássuk be, mindenki a szebbik felét igyekszik elsőre mutatni. Ami egyébként egyáltalán nem probléma. Szerintem a siker kulcsa az alázat és hit. No meg, hogy bármit is válasszunk magunknak foglalkozásnak szívvel-lélekkel csináljuk. (A többit egy következő bejegyzésben.)

Sokan azt hiszik, hogy a blogger egy senki, mert nem kézzelfogható, amit csinál. Nem civil szakma, hanem csak egy hobbi, egy butaság, egy semmi. Pedig ez egyáltalán nem így van. Tőlem most teljesen elvonatkoztatva mondom ezt. Hiszen én nagyon kicsiben csináltam és csinálom a mai napig. Mert nem akarok közkedvelt lenni. Mert már nem akarok mindenkinek megfelelni, mert már nem akarok elég jó lenni.

Rossz vagyok.

Igen. Rossz író. Rossz utazó. Rossz blogger.

Hogy mire föl állítok ilyet saját magamról? 

A mai napig nem tudom jól beosztani az időmet. Képtelen vagyok legyőzni a fáradékonyságom, és képtelen vagyok felülkerekedni az engem ért vélt vagy valós sérelmeken. Rengeteg időt pazarlok múltelemzésre, a saját fájdalmam feldolgozására. Talán túl sokat is.

De mit csináljak?

Hisz ilyen vagyok.

Sosem állítottam, hogy tökéletes, amit csinálok. Egész biztos, hogy hibát hibára halmozok, mert vannak nálam népszerűbb énblogok, népszerűbb utazós írások, népszerűbb bloggerek. A celebek hobbi bloggerkedéséről meg nem is beszélve.

Szóval igen, kicsi is vagyok és rossz is. No és akkor mivan? 

2017-05-30T20:33:03+00:00